| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Mágia, kicsit kőltőiesen |
|
 |
Kezembe akadt egy könyv az este folyamán. Régen vettem, de még igazán nem is lapoztam eddig bele. Amikor a címét megláttam a könyvesboltban, ...
|
akkoriban érdekeltek az okkult tudományok.
Azt hittem ebben a könyvben megtalálom a varázslás minden csínját-bínját. De kicsit tévedtem. A könyv inkább visszatekintő. Kicsit mese szerűen nyújt betekintést azokba a sötét praktikákba, amit a régi alkímisták műveltek. És érdekes olvasmánynak bizonyult. Az írója Fónagy Iván címe pedig A mágia és a titkos tudományok története.
Egy részt idézek belőle, hátha van akit érdekel. De ne lepődjetek meg az itt következőn.
"A romantika volt az emberiség történetében az utolsó mágikus korszak. Különös módon egy megelőző racionális, antimágikus korból szállt elő álomszerűen. Álom volt, az utolsó éjszakán álmodta az emberiség. Még nem felejtettük el, még emlékszünk rá. ha felidézzük, az utolsó álmunkat idézzük fel, utolsó mágikus élményünket; csak rajta keresztűl léphetünk még egyszer az éjszakába, a természet éjszakájába. Nachtseite der Natur, - mondták a romantikusok, ahol évezredeken keresztűl éltünk. Átélhetjük talán mégegyszer azt, amiről nappal csak vaskos kusza, érthetetlen, és valljuk be, unalmas mágikus munkákban olvashatunk.
Hogyis volt csak?
A Felvilágosodás rendet teremtett, a szinpadon, a költészetben és az emberek magánéletében. Minden zavar elsimult, a színházakban "szabályos" darabokat játszanak, a költőt tiszta, világos, józan célkitűzések vezeti, a művelt ember megveti a babonát és a dajkameséket, fölénnyel tekint az elmúlt sötét századokra: minden zugba beragyog a déli nap. Kiválnak, kikristályosodnak az élet és a művészet törvényei, hiszen a természetben minden példaszerű, tökéletes rendet tükröz, hiszen a természet maga a rend. Minden látható, minden megismerhető. Misztikus törekvéseknek, hiedelmeknek semmi céljuk, semmi helyük ezek után.
Mielőtt Pafnucius a felvilágosodást hű minisztere tanácsára bevezetné, azaz mielőtt kiírtaná az erdőket, hajózhatóvá a folyókat, krumplit, akácokat és jegenyéket ültetne, mielőtt megjavítaná a vidéki iskolákat, kikövezné az utakat, beoltaná a teheneket, az országában élő tündérek ellen fordul, mert ezek éppen a felvilágosodás legádázabb ellenségei: veszedelmes csodaipart űznek, a költészet nevű mérget terjesztik, hintik el, minek következtében az embereket képtelenség a felvilágosodás szolgálatába állítani. Szokásaik a legnagyobb mértékben megbontják a közrendet; nem átallanak galamb- vagy hattyúfogaton hajtani a levegőben, ha éppen eszükbe jut, sőt gyakran szárnyas lovakat fogatnak a kocsijuk elé és vajjon érdemes é accisa adót kivetni, ha akadnak az országban olyan egyének, akik minden könnyelmű polgár kéményébe vámmentes árúkat bocsátanak? Persze nem kell az összes tündért elüldözni. Némelyikük hasznos munkára fogható. Harisnyát köthetnek pl. háború idején, stb. Lassanként a nép nem is hisz majd a tündérekben. A miniszter terve csodálatosan bevált. Egy-két tündér kivételével mind elszálltak Dzsinisztánba, mely utóbbi igen siralmas ország; nincs kultúrája, nem jutott ki része a felvilágosodás áldásaiból, nincsenek akácai, nincs a teheneknek himlője és tulajdonképpen nem is létezik és ez a legrosszabb, amit országról mondani lehet."
Nos egyelőre ennyi. De tovább is van, ez a meseszerű történet...ha igény van a mesékre, én szívesen folytatom még. Mert a mesék jók. És ami érdekes valóban a Mágia könyvében lelhető fel.
|
Ideje: április 20, szerda, 19:41:09 - Trinti
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Mágia, kicsit kőltőiesen" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
