| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Lelkes Miklós: PÉLDÁZAT AZ INGRŐL |
|
 |
Írtam egyszer egy mesét, melynek főhőse, Hűdeokosnakgondolt Kleofás, ment a zöld erdőben, zöld ingben. Meg, persze, nadrágban, de az nem volt zöld.
|
Meg mást is csinált, de az most, e történet szempontjából, történetesen érdektelen, utóbbi egészen más érdektörténet, arról én most nem akarom lerántani a leplet. Így is sok a lepel, bíz’ a bánat lep el!
Pillanatig sem gondoltam arra, hogy ennek a Kleofásnak nem szabad zöld ingben járnia a zöld erdőt. Nem gondoltam ilyesmire. Sajnos, nem!
Hát mi történt?! Rámírt egy olvasó törökbasó, hogy így, meg úgy, az ő neve Kleo, és a kertjében fa is van, tehát, tulajdonképpen, szegről-végről nem más:Kleo-fás. Mint merészelem őt politikailag kigúnyolni?! Megvádolni! Nyilasnak, azaz zöldingesnek nézem?! Az nem úgy volt! Dehogy! Az úgy volt...
Nem hökkentem meg túlságosan: a mai félrebeszélős világban előfordulhat olykor félreértés is. Még annak jóindulatú fajtájából is! Levettem a zöld inget Kleofásról, ráadtam szép szívpirosat.Piros ing, szépen ring... Ebből gyermekvers is lehetne! A rím nem is rossz, csak az ing nem szokott ringani. Bár, ha ringatják...
Node, kitől kapok ismét ingerült levelet?!
Kleotól, akinek kertjében fa van, tehát fás. Nagyon felháborodott: én talán bolseviknak nézem őt?! Piros, vörös egyremegy, medvégy, medve hegyre megy! Az úgy volt... Én meg menjek a....!
Nos, nem oda mentem, de azért levettem a mesefőhős Kleofásról a piros inget. Elsüllyedt a Titanic, minek annyi vita itt?! Feladtam rá egy csinos sárgát.
Ehunbehun-Balambér, az ember meg mit nem ér! Máris gyütt a levél, igen mérgesen! Attól a kertifás Kleotól. Ő nem zsidó, mint merek erre célozgatni azzal a sárga inggel?! Az úgy volt...
Így volt, úgy volt, - én bizony most már kicsit ingerülten szabadítottam meg Kleofást a sárga ingtől. Feladtam rá egy elegánsan barnát.
Hát máris ott volt a még mérgesebb-érdesebb levél, Kleotól, a fatulajdonostól! Talán rá akarom fogni, hogy ő barnabőrű, félcigány?! Nem, nem, ő nem félroma, az csak süket duma attól a gazember szomszédjától! Rime-roma-remete, nem igaz a fele se! Az úgy volt...
Remegő kézzel húztam le a barna inget mesebeli Kleofásomról. Felráncigáltam
rá egy gyönyörű sötétszürkét.
No, erre mi jött?! Majdfelrobbant levelecske, Kleotól. Később fel is robbant. Én az Ő hófehér lelkén gúnyolódom a sötétszürke színnel?! Színtelenség, szívtelenség! Elhiszem Róla azt a sok hazugságot?! Azt a sok rosszulnyakábavarrt rágalmat? Ő azt a szőlőbirtoki ajándékingyenhitelecskét hófehér ártatlansággal szerezte! Fehérlett a hó, ártatlanozott a ... Nincs az ő nyájukban egyetlen fekete bárány sem! Az úgy volt...
Béborult tekintettel húztam le Kleofásról a sötétszürke inget, megjegyzem, közben ketté is szakadt. Akárcsak az ország... Node, sebaj, a dal is azt mondja: gombház, ha leszakad, lesz más...Persze, az országot tekintve ennek semmi értelme sem volna, az a más sem lenne jobb...Legfeljebb az az egészen más...
Hű, a mai mesketék! Mind feketék, egy se kék! Korunk, korall, kaláris, meztelen a babád is!
Mesém főhősét, Hűdeokosnakgondolt Kleofást, meseútjára bocsátottam, ingtelenül. Igaz is, ennek az ingtelenségnek hamarosan hasznát veheti, mármint, ha képviselőnek jelölteti magát, - de miért ne jelöltetné?! Akkor elmondhatja a népnek: utolsó ingét is odaadta valakinek jószívűségében. Vagy, a másik verzió szerint: utolsó ingét is lehúzták róla azok a galád posztbolsevikok... Nem kell Kleofást félteni, tud az mesélni! A nép csak úgy csüng a száján... Persze, azt a fatulajdonos Kleot sem ejtették a fejelágyára... Azt hiszem, utóbbi kezdett kiderülni ebből a kis akinek-inge történetecskéből...
Jómagam leültem a digidugis, madártollas, pajkosmókuskás mesevalóságerdő közepén. Középúton. Ott lehet kapnia az embernek a legtöbbet. Mármint a fejére, mindkét oldalról. Ez-az buzgón kárált, - node, hát a kár állt! Arra gondoltam:
még mindig nem vagyunk kint az erdőből. No meg a holnemvolt-ból sem. Az ország oly meséléses, oszt’ sehol a túrósrétes. Érthetetlen, hiszen már annyi minden túró!Meg annyi mindenki túr...Ó, és mégis ott vagyunk, ugyanúgy, ugyanúgyvan-ban!
Ámde azért ne keseredjünk el a jelenen. Lesz az még rosszabb is! Sokkal és okkal! Rámegy arra még az utolsó ingünk is!Akkor beteljesül a Nagy Magyar Közmondásjövő: AKINEK NEM INGE, NE VEGYE MAGÁRA. Ha már nem lesz ing, senkinek sem kell magára vennie ilyesfélét. Már alig várom ezt a szép jövőt. Utolsó ingem is odaadnám érte. Sőt, még a szomszédomét is!
Messze van ez a Jövő? Ez a félmeztelenség?
Tudja a kórság! Lehet, hogy nem. Terjed már a meztelenség.
Ja, igen, - és az esztelenség is!
|
Ideje: Június 16, csütörtök, 09:43:16 - lelmik
|
|
| |
|
Vissza Rovathoz
 |
|
|
|
|
| "Lelkes Miklós: PÉLDÁZAT AZ INGRŐL" | Belépés/Regisztráció | 4 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Lelkes Miklós: PÉLDÁZAT AZ INGRŐL (Pontok: 1)
- Anna1955 (angyaligirl@freemail.hu) Ideje: Június 16, csütörtök, 16:04:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Kedves Miklós,
Írása ismét jókedvre derített. E színkavalkádba, szinte káprázik a szemem. Szegény Kleo, csak gondoljunk bele, hiába divat szín ez vagy az, Ő kénytelen félmeztelen járni. Ez ám trag-ikomédia. Persze lehet ezt úgy is felfogni, hogy Ő már elöbb jár, s neki nem inge tehát nem veszi (meg se).
Kedves Miklós, még mindig keserűség érződik, az egyébként nagyon kedves irónikus íráson. Ne legyen borulátó, fő az optimista hozzáállás. Ma ezt tanítják, nem? Sőt ha akarunk munkahelyet, el is kell hinnünk mind ezt.
Üdvözlettel Anna |
|
|
|
|
|
Re: Lelkes Miklós: PÉLDÁZAT AZ INGRŐL (Pontok: 1)
- Nefelejccss Ideje: Június 16, csütörtök, 17:30:25
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Megint egy fantasztikusan jó, cinikus, irónikus mű! A közbevetett kecskerímek még mulatságosabbá teszik a történetet.
Azt a történetet, ami sajnos igaz is lehet...
De hát akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek igen, az öltözködjön már fel!! |
|
|
|
|
|
|
