- Persze, kell néha egy kis elgörbülés a mindennapok taposómalmában – nyugtatta lelkiismeretét.

Ránézett feleségére, aki még aludt. Észrevette hajában az ősz szálakat, s szeménél az apró ráncokat. Eddig fel sem tűnt neki.

Kiment a konyhába és rágyújtott. Mélyen leszívta a füstöt, majd lassan kieresztette. A második slukk után köhögni kezdett, s egy láthatatlan marok összeszorította a gyomrát. Remegő kézzel elnyomta a cigarettát és gyorsan felöltözött. Már egy hónapja megfogadta, hogy leszokik a dohányzásról. Amikor aztán az elmúl év végén főnöke közölte vele, hogy létszámcsökkentés miatt január 15-től megszűnik a munkaköre, ismét rágyújtott. Húsz évig dolgozott egy helyen, s egyik napról a másikra utcára került.

A tegnapi újságban olvasott egy hirdetést. “Szállítási vállalat gyakorlott gépkocsivezetőt keres”. Meg kell próbálni, hisz itt a két gyerek, a folyton emelkedő árak… - gondolatait a kávéfőző hangja szakította félbe.

Töltött magának, ízlelgette, kicsit forgatta a szájában, majd gyorsan lenyelte. Már régóta csak ez volt a reggelije

• Ha ma sikerül munkát kapnom, holnaptól új életet kezdek – határozta el.

Felvette kabátját és zsebébe csúsztatta a slusszkulcsot. Halkan bement a szobába, felesége még mindig aludt. Nézte egy darabig, majd lehajolt és óvatosan megcsókolta. Ebben a csókban benne volt, hogy “meglátod ma sikerülni fog”, hogy “ne haragudj a tegnap esti kimaradásért”, hogy “szeretlek”.

Fogta kézitáskáját és halkan becsukta maga mögött az ajtót. Az utcán körbejárta a kocsit, pillantása elidőzött a bal oldali tükrön. Nyugtázta, hogy megvan. Ez már a harmadik tükör egy év alatt, mert vagy ellopják, vagy letörik.

Beszállt a kocsiba, egy darabig babrált még a kulccsal, majd indított. Pár percig melegítette a motort, még felnézett az ablakukra és elindult.

Hirtelen az órájára pillantott, majd egy gyors mozdulattal bekapcsolta a rádiót. “A pontos idő 8 óra. Híreket mondunk. 1993. június 7-i hatállyal a Pénzügyminisztérium 1,9 %-kal leértékelte a forintot a konvertibilis valutákhoz képest.”

- Még ez is! – kiáltott fel Szalontai Béla. Nem elég, hogy bevezették a súlyadót, a gépjárműadót, a benzin ára 77,-Ft, hogy az ember nem tudja kicserélni a 12 éves autóját, - már a pénzünk sem ér semmit! Ha így megy, holnaptól az is fizet, aki levegőt vesz. Persze a tisztábbért többet!

Mérgesen rádudált egy gyalogosra. A Szigethy Attila útról besorolt a jobb oldali sávba és befordult a Tihanyi Árpád útra.

A vasúti átjáró után már Szabadhegyen van, ahol az állást hirdették. Az Utinform jelentésére kissé feljebb erősítette a rádió hangját .

… “ Súlyos balesetről kaptunk jelentést. 8,05 perckor Szalontai Béla győri lakos figyelmetlenül vezette gépkocsiját, s a Győr-szabadhegyi vasúti átjáróban összeütközött a menetrendszerinti Sopronból Budapestre közlekedő gyorsvonattal. Szalontai Béla a helyszínen életét vesztette.”

A hallottaktól megdöbbent.

• De hiszen ez én vagyok! - villant át az agyán.

Kocsija ekkor ért a vasúti átjáróhoz.

Győr, 1993.

Belováry Ildikó