egy szép  nyári napon a színek összeültek megtanácskozni, ki a legszebb, ki a fontos, kire van szükség a leggyakrabban.

Sárga állitotta, a nyertes csak ő lehet. A napfény, sok virág és gyümölcs az ő szinét hordja. Az irigységről persze mélyen hallgatott, de sárgadinnyét büszkén emlegete.

- Na! Mindenki jegyezze meg, hogy én, a Kék vagyok a legfontosabb mert én a tenger szine vagyok, és a szem színe is lehetek. Nekem is vannak hiveim a gyümölcsök és virágok között.

- Na persze! -replikázott Piros. Mindenki maradjon csendben, most rólam beszéljünk. Én jelzem a szeretetet, és szerelmet. A tüzet én festem meg. Követőim nekem is vannak a gyümölcsök és virágok között.

- Most aztán elég legyen! Miért nem rólam a Fehérrről beszélünk? Hisz én vagyok a szűzies ártatlanság, a tiszta lélek jelképe.

- Ha egy kisgyerek orvost lát, sírva is fakad félelmében! az is miattad, a Fehér miatt van!  dörmögte Fekete.

- Hallom mit morogsz! Te ... te... aki maga a sötétség, a gyász, a félelemmel teli éjszaka. Tőled is sokan félnek! Közölte mérgesen Zöld. Feketét majd megütötte a guta.

- Ne gondold, hogy nyerhetsz! Tudod minek a színe vagy te? Az érettlen gyümölcsnek, vagy esetleg a keritésnek.

- Nana és a remény? Annak is én adom a színét!

Sárga és Kék csitítani kezdte őket.

- Fogjunk inkább össze. Mi ketten például helyettesithetjük a Zöldet, mikor nem ér rá.

- Tééényleg! A Kék és A Sárga összekeverve Zöld- ismerték el a többiek. Most kezdődött az igazi hangzavar. Mind azt találgatta, kivel kellene párt alkotni ahhoz, hogy legyen barna,  ...lila... rózsaszin.. és igy tovább.

De ekkor kitört a zivatar, elmosta aszineket, és egy nagy zavaros pocsolya lett belőlük.

Tudjátok mi mentette meg őket? A zivatar  után az égbolton megjelent egy hétszínü hid.

Azóta minden nyárizápor után láthatjátok. Ő örzi a szineket, hogy soha ne tünhessenek el.

Ezt a gyönyörű hidat úgy nevezik  SZIVÁRVÁNY !