| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: Hétköznapi történet |
|
Az észak izraeli kisváros Nahariya a Ga'aton folyóról (nahar = folyó) kapta a nevét, amely itt torkollik a Földközi-tengerbe.
A tengerparton egy dombon áll kanaanita istennőjének Astartenak templom maradványa.
Igazi tengerparti kisváros, különleges atmoszférával. Egymás után emelkednek a szebbnél szebb villák a tengerparton és a városban egyaránt. Az eukaliptuszfákkal szegélyezett főutcáján sétáló emberek, olykor-olykor pezsgő éjszakai élet van. Élénken beszélgetnek a nyitott kávéházakban a gőzölgő kávé és burekasz mellett, áfonya illat keveredik a sós tengeri levegővel.
Noam még mindig rácsodálkozik mindenre olyan áhítattal ahogy a tizenévesek tudnak. Egy éve él itt. Fehér bőre, szőke haja, kék szeme elüt a többi gyerekétől. Minden reggel első útja a tengerhez vezet. Előveszi szerény festőkészletét, nézi a végtelen kék eget, a tengert, a messzeséget. Talán itt a világon legszebb az ég, mélykék, erősen körvonalazott fehér bárányfelhőivel. Hosszan nézi a lágy hullámokat. Behunyt pillái mégsem engedelmeskednek ennek a mennyei látványnak. Emlékképei törnek fel a végtelen búzamezők, szélükön a piros pipacsokkal, gólyafészkek, hatalmas hóbuckák, havas fenyőfák, a dácsák egyszerű szépsége. Összerezzen, valaki megérinti a vállát, egy lány áll előtte. Barátságosan beszélgetést kezdeményez vele, megismerkednek. Dafi. Ismerős. Többször látta már őt a gyönyörű parti villából kilépve, amint elindul a fehér habok felé. Ezentúl mindennap beszélgetnek, beletemetkeznek a homokba, csak a fejük látszik. Dafi finoman kijavítja a rosszul kimondott szavakat. Sütkéreznek a napsugár és tenger melegében. Nagyokat nevetnek , összedugják fejüket az ostabla felett.
Noam este a lemenő nap sugaránál próbálja visszaidézni a lány szép arcát, és elindul kezében az ecset. Mosolyog magában, sikerül megörökíteni a gyönyörű barna szemeket, leomló fekete haját, lágy nyakívét, a festmény minden nap tökéletesebb.
Reggel egy órával korábban indul, még nem kel fel a nap ő már elmélyülten kutat a kagylók között, napokat válogat, keresi a legkisebb, legfinomabb kagylószemeket. Gondosan összeválogatva felfűzi őket, nehéz feladat, sok türelmet és időt igényel.
A vakáció utolsó napja különösen szép, már egészen késő van . Bátortalanul átnyújtja Dafinak a kagylóláncot. A lány apró kezében simogatja a kis ezerszínű kagylókat, lassú mozdulattal a nyakába teszi, máris rohan megmutatni a Mamának. Noam követi tekintetével. Gyorsan történik minden, nem érti csak látja, hogy a kagylók szétgurulnak a homokon ahogy kitépődik a lány nyakából. Elrohan.
December van, nagy izgalom az iskolában, perceken belül kihírdetik a rajzverseny győztesét. Első helyezés Noam portréja. Felkerül a folyosó falára. A mosolygó arc, finom vonások szépségét kiemeli a sokszinu kagylólánc.
Könyves Tóth Enikő / edami
|
Ideje: Szeptember 28, kedd, 22:00:29 - edami
|
|
| |
|
| "Hétköznapi történet" | Belépés/Regisztráció | 5 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Hétköznapi történet (Pontok: 1)
Bogika Ideje: Október 04, hétfő, 12:46:07
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nagyon tetszett a történeted. Jó, hogy a végét csak sejteted és nem mondod ki. Mi az a burekasz? |
|
|
|
|
|
|
