| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: Lelkes Miklós: PÁRTOK, POLITIKA, TÖRTÉNELEM /AZ |
|
Közismert humoros kérdés: mi volt előbb - a tyúk vagy a tojás? Ez a pártok és a politika viszonylatában is felmerülhet, hiszen amikor az első ősember hordát összehordta a lélekfelemelő gond: miként üsse agyon a másikat a jobb barlangokért vagy a vadban gazdagabb táj birtoklásáért, ....
.... abból lett a párt és amiért összedugták bozontos fejüket - abból pedig a politika. Mindez szinte egyszerre történt, - melyik a tyúk és melyik a tojás? Egyik sem, hiszen itt a kakas, akarom mondani a kakaskodás jutott főszerephez, oly egyszerű ez, mint Kolumbus tojása! Már ment is a horda a sok bunkóval beverni a másik horda kobakjait! Ezt a nemes célú eseményt rögvest történelmi jelentőségűnek nevezte az ősember-politikus, még akkor is, ha csak kis csetepaté volt, minimális számú
hullával.
No igen, ment az első horda, de azután idővel még sok-sok követte, már kevésbé szőrösen, de méginkább szőrösszívűen. E folyamatos menetek neve: történelem.
Menet és menet megítélése különböző nézőpontból igencsak eltérő. A kalandozó magyarok felgyújtották ugyan a nyugati városokat, leöldösték az odakalandozásukat helytelenítőket csecsemőktől a vénekig, de azt nem lehet mondani, hogy semmi keresnivalójuk sem volt ott, hiszen keresnivaló híján oda sem mennek. Ellenkezőleg: nagyonis volt ott keresnivalójuk, meg is találták, haza is vitték bátorságos ügyességgel, ebből tejbenvajbanfürdőcskéztek otthon. Mármint egy ideig, Augsburgig.Helyre kis fickók voltak, mondaná bennem a piros- fehér-zöld nagynemzeti érzés, ha nem lennék ilyen aprócska, tűnődő kis magyar. A lenyilazott nyugatiak hozzátartozói, persze, másképpen vélekednek ezen cselezgető fürgeeszű-fürgekezű és gyorslovú „ungarisch” fickókról és az utóbbi szó elé gazul odateszik a „gaz”-t. Hallatlan!
Az viszont már egészen más dolog amit azok a műveletlen-faragatlan kutyafejű tatárok, ezek a mongol idióták műveltek itt, nálunk, Magyarországon! Az felháborító! Nyilakkal lövöldözni, falvakat felgyújtani, öldökölni, rabolni, -hát szabad ilyesmit csinálni?! Nem csoda, hogy a magyar király, IV. Béla, nem volt hajlandó fogadni ezt a pokolravaló népséget, inkább elutazott az Adriai-tengerhez.
Node ne kalandozzunk el a pártoktól! A magyarok mindig imádták a pártoskodást. Vegyük például István, a király, ügyét. Mármint az elsőét.A pártjára állt főurakkal és külföldről behívott német, páncélbabújt lovagzsoldosokkal levágatta ungarisch ellenlábasait, ilymódon mentvén ki őket /igaz, akaratuk ellenére/ ebből a földi siralomvölgy-árnyékvilágból.Micsoda jótétemény!Külön ki kell emelnem István, a király, Koppány fejedelemmel kapcsolatos mélykeresztényien humanista eljárását: holttestét csupán négy darabba vágatta és nem csináltatott belőle darálthúst. Ezt követően összehivatta a történészeket és a fegyverek fényével megvilágította előttük: neki köszönhető a magyarság fennmaradása. Ezt a történészek és más buzgónnemzeti nagy észek mindmáig elfogadják és fennen hirdetik. Aki esetleg kételkedne ily szent dologban, azt ma is csupán csak felnégyelik, hiszen őrizni kell a hagyományokat. Én nem kételkedem! Nehogy valaki félreértse soraimat! Neki köszönhető fennmaradásunk! / Mármint ha ez fennmaradásnak nevezhető, fennmaradója válogatja./
Node ne kalandozzunki el a pártoktól! Párt többféle van, mégpedig létszámmennyiség tekintetében: 1. tömegpárt, 2, közepes méretű párt, 3. kis párt, 4. aprócska pártocska, 5. egyszemélyes párt, 6. egyszemélyes tömegpárt /ez utóbbiban is csak egy személy van, de az igen nagyzsebű, igen kövér, igen funkcióhalmozó, mert egyszerre tag, pártelnök, pártvezér, valamint mindenlébenkanál és pártpénztáros /. Szín tekintetében minden párt kétszínű / most nem jellembelileg gondolom, persze, jellembelileg is az/ .Egyik színe az amire a másik párt /ellenlábasa/ lefesti /például Kismagyarországon jelenleg van más párt által bikavadító vörösnek lefestett, holott e párt valójában legfeljebb halványan rózsaszínűnek mondható, annak is csak némi túlzással/. A pártok másik színét az adja amilyen színűnek saját magukat vallják. Legkapósabb azonban a több színt egyesítő piros-fehér-zöld, ez a leginkább párthasznosítható, iszonyúan túl is hasznosítják, bár többnyire nem arra, amire valójában illendő volna.
Pártpolitika kétféle van: 1. kulisszák mögötti, 2. kulisszák előtti. A kulisszák előtti tartalmilag lehet: 1. rossz politika, 2,. mégrosszabb politika, 3. legrosszabb politika, 4. jó politika.Utóbbi csak elméleti jelentőségű, gyakorlatban nem létezik.E tartalmi felsorolásnál csak a „közzseb” érdekét vettem figyelembe, a „sajátzseb” szempontjából esetleg egy rossz politika nagyonis jó lehet - egyeseknek.
A pártok egyébként nem tagokra vadásznak ma Kismagyarországon /dehogy kell több belenyúlni vágyó kéz azok körül a hatalmi húsosfazekak körül!/, hanem rájuk szavazó választási szavazópolgárokra, négyévenként. Szavazáskor ingyenetetni-ingyenitatni a népet ma már nem megengedett kortesfogás, mint hajdanában-danában, ezért a választópolgárokat csak ígéretekkel etetik-itatják. Igaz, a választási gyűléseken színes papírzászlókat, meg ingyenléggömböket osztogatnak, de én e léggömbökből nem részesedem, egyrészt mivel egyszerre hármat seholsem adnak, így valószínűleg három párt rendezvényére kellene elmennem, hiszen három unokám van, másrészt pedig aki belsőemigrált /mint én/, az ne külsőkunyeráljon. /Egyszer ugyan kértem egy „Isten, család, haza!” jelszavas nagygazda kisgazdától három jól felfújt léggömböt, de az istennek sem akart adni./ Ami az ígéreteket illeti, van ugyan egy közmondás, hogy „az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó”, de ez - mint a legtöbb közmondás - félokosság és félcsacskaság keveréke, a politikusok viszont nagyügyesen csak az első felét tartják be szép szóra, habár, ha jól meggondolom, tulajdonképpen az ígéreteket is megtartják - a következő választásra /mit tudja azt a jónép négy év múlva, hogy melyik párt mit is ígért eredetileg!/.
A pártok sokoldalúan művészlelkűek, el-elhúzzák a másik párt nótáját, ha tehetik /ha nem, akkor is csindarattásan zinizenebonáznak/ és el-elszavalnak egy verset arról hová lett a tavalyi hó /inkább erről vitázzon a jónép, mint valami értelmes, de kényes dologról!/.Emellett igen emberszeretők, csupán az zavaró /de nem őket zavarja!/, hogy az embereket három csoportra osztják: 1. az ÉN emberem, 2. a TE embered, 3. CSUPÁNCSAK választópolgár-ember.Az első csoport az erősen preferált, a második az átmenetileg fejreállt /pontosabban fejreállított/, a harmadik, a CSUPÁNCSAK, ő csupán csak négyévenként, választások idején kap mézesmadzagot, amelyen tényleg van egy kis mézecske, egyébként permanensen érzékeli mit is jelent a szó: kupáncsap.
A pártok nagy-nagy vágya: amit hazudnak az igaznak tűnjön /mármint a választópolgárok előtt/. Sok szavazópolgár remél ezt-azt egyik vagy másik párttól és ezért eljátsza, hogy igaznak hiszi a hazugságokat, de számomra marad a rejtély: ki hiszi el ezeket valójában?! E hazugságokból ugyanis többnyire annyira kilóg a lóláb, hogy az még lólábtól sem ildomos!
Mindegyik pártnak vannak szenvedélyes hívei, akik a párt szélén helyezkednek el és a pártközépből jövő sunyi bíztatásoktól bátorítottan „szélsőségesek”.Ők az újságírók, a „média” kedvencei: zászlókat égetnek, sarat dobálnak a másik párt híveire vagy főszónokjára , trágárkodnak, rendetlenkednek, náluk mindig akad kanál és víz, hogy - adandó alkalomkor - az ellenvéleményt nyilvánítókat megfojtsák egy kanál vízben. Ők a sajtószenzáció-szállítás olcsójánosai és olcsójánosnéi.
Ha a párt szakad az ma már nem azt jelenti Kismagyarországon, hogy emiatt ott vagyunk ahol a part szakad. Lehet, hogy ott vagyunk, de akkor sem emiatt. Pártszakadáskor egy párt tulajdonképpen osztódik, szaporodik, szűznemzéssel /mármint biológiai értelemben, mert politikai párt és szűzesség, természetesen, összeférhetetlen/. Az igaz viszont, hogy az így keletkezett vetélytestvér-pártok mindegyike már „se nem oszt, se nem szoroz”, legalábbis a nagypolitikában. Ezzel talán egy-egy egyszemélyes párt már nem is törődik, hanem inkább rózsadombi villájában tűzi ezüstvillájára a fogolypecsenyét.
Nem akarok senkit sem megbántani, ezért belső emigrációmból ezen kis tűnődő írásocskám végén megadom az Olvasónak a Nagy Lehetőséget: az alábbi felkiáltó mondatokba /a kipontozott helyekre/ beírhatja az általa preferált labdarúgócsapatot, máspártbarúgó pártcsapatot, illetve azt a személyt, akit isteníteni kíván /akár bánó orral, péterpálnapi meggyesrétesbe való meggyel, akár higgadtgáboros kuncogással vagy divatosankedveskalapos agresszívmancisággal, esetleg álfüggetlenülfüggő karrierbiciklistapálossággal vagy mással kapcsolatos is az illető/. Legyen ez a „HAPPY END”, - bár, úgy érzem, az egyre kisebbszámú józan magyar már egy közönséges, de elviselhető „end”-del is megelégedne.
TEHÁT:
1. HAJRÁ ……!, 2. ÉLJEN ……..! , 3. NE ÉLJEN ……!, 4. LE A …….!, 5. FEL A ……….! /A „DÖGÖLJÖN MEG ……..! variációt nem kedvelem, de,
ha népszavazással rákényszerítenek, beírom./
Azt azért megemlítem, hogy e „happy end”-es befejezésért az olvasók e-mailben küldött kézcsókjaira nem tartok igényt, egyrészt velemszületett, másrészt szüleim által is meggondolatlanul belémnevelt szerénységem és önzetlenségem okán.
|
Ideje: December 17, péntek, 20:31:14 - lelmik
|
|
| |
|
| "Lelkes Miklós: PÁRTOK, POLITIKA, TÖRTÉNELEM /AZ" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
