| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Először mindenki csak kis dolgokkal kezdi. Nem kell mindjárt ajtóstul rontani a házba, nemigaz? Nem kell hazudni, csak nem szükséges elmondani a teljes igazat.
|
Egy kis titok feldobja a szürke hétköznapokat, nemde?
Hány sört ittál? Egyet. Nadehogy pohárral, üveggel avagy kartonnal… jól mondod, ez már részletkérdés. Érted, ugye? Persze, hogy érted. Nekem ne mondd, hogy te egyszer sem követted el. Pont velem akarod elhitetni? Jópofa vagy – bár értékelem a humorodat.
Na jó, ha így jobban esik a kényes lelkednek, nem hazudsz, csak füllentesz. De csak kis dolgokban. Ez fontos! Nagyban már hazugság volna! Kicsiben csak… hogy is mondjam. Szépítgetés? Élünk, ahogy tudunk? Kényelmesebb, hogy az élet könnyebb és jobb legyen?
Persze én már tudom, amit te még nem. Vagy már te is tudod, csak félsz bevallani? Ha-ha, ha így van, elárultad magad – ezért leszel te a legjobb példa. A kegyes fajtához. Az ámítással. Az én kedvencemmel.
Nem, nem kaptam egyest, hogy is képzelheted rólam, anyu. Persze nem szereztem egy üres ellenőrzőt pár ezer forintért, hogy olyan tanuló lehessek, amilyet látni akartok. Hogy elittam a pénzem? Kiraboltak, esküszöm, hogy így volt! Anyám életére mondom, hogy ártatlan vagyok! Drága életem, hogy jut eszedbe ilyen, persze, hogy nem csaltalak meg. Sokkal szebb vagy annál a hosszú combú, vadítóan szolibarna bőrű fekete tangás sexdémonnal, akinek őrjítően kacsingatnak ki a mellei a szemre is kilencven cés cuccból. Már hogy jutott volna eszembe róla olyan… tudod, hogy csak téged szeretlek.
Ehe-ehe.
Az a nagy helyzet, barátom, hogy igazság nem létezik, csak egy eszme, ami ezt majmolja. Az igazság szó pedig csak egy szinonima a hazugság valódi természetére. Lehet, hogy nem esik jól ezt hallanod – sajnálom, ez van. Vak lehetsz, ha akarsz, de akkor ne csodálkozz az út végén. Legalábbis nekem aztán már ne rimánkodj, mert olyankor ritka barátságtalan tudok lenni.
Érdekek és érdekképviseletek vannak – meg a dolgok formálásának kényszere. Ennyi. Amikor ezek ütköznek, mindegyik meg akarja győzni a másikat. No nem az igazságról. A maga igazáról. Mondd utánam: ér-vé-nye-sü-lés. Csakhogy megízled, milyen. Hihetsz, amit akarsz, a képlet egyszerű. Az egyik mondja a magáét, a másik a maga magáét. Amelyik az okosabb, az mondja az igazat.
Nem tetszik? Nem erkölcsös, vagy miafranc? Nem értem, min aggódsz. Az, hogy erre lehetőséged nyílik, mégis, kinek a felelőssége, mondd? Ha csak kihasználod, amit lehet, az miért a te lelkeden szárad? Hogy kicsit átalakítod a rendszert, miért a te gondod, ha ezt a lehetőséget a rendszergazda felejtette el letiltani?
Ne legyél ostoba. Élj, ahogy tudsz. Vagy inkább szenvedsz, és hagyod, hogy mások éljenek rajtad? Amúgy szerinted miért az Ő jelszava a megbocsátás? Cselekedd azt másokkal, amit szeretnél, hogy mások cselekedjenek veled – jaj, de eredeti. Az öregnek is jó humora van: kár, hogy ritkán mosolyog. Talán rossz a lelkiismerete. Vagy azt várja, hogy valaki végre megbocsásson neki is…
Még mindig nem hiszel nekem? Tiszta szívből tagadod, amit mondok?
Jól van barátom, tegyed csak. Hisz ezzel indul Lucifer igazsága.
by Raon
"Egypercesek"
2004
|
Ideje: November 11, csütörtök, 17:41:10 - Raon
|
|
| |
|
| "Fényhozó" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Fényhozó (Pontok: 1)
ukume Ideje: November 14, vasárnap, 10:08:41
(Adatok | Üzenet küldése) | Hát ez most baromi elgondolkodtató... és persze szégyellem is magam rendesen, ahogy kell... Mert én sem mondok mindig igazat, mert nekem is nyomják a lelkemet titkok, és hazugságok...
Hát most nem is tudom, hova bújdokoljak... De valahogy mégis! Jó lenne, ha megbocsájthatnék magamnak... Csak hogy holnap is felkelhessen a nap... nekem is... Mert tudod, nagyon igazad van: a hazugság természete valahogy nyilvánvalóbb... Az igazság csak bújkál lelkünk mélyén, és néha már az sem biztos, hogy ráismerünk... De attól még van. És attól még vágyik rá, hogy megmutathassa magát... Csak tudod, az igazságot el is kell tudni viselni... És bármennyire is a hazugságra vagyunk berendezkedve, van valami ősi vágy az emberben, hogy igazat mondhasson... Hogy megszabaduljon bűneitől..
És épp ezért úgy gondolom, van amikor az igazság önzőség is egyben... Mindenesetre nem olyan fekete és fehér ez a kérdés, mint ahogy lefested... és nem a mismásolás segít, hanem a gondolat... hogy hogyis van ez? Amíg elgondolkodunkrajta, addig nincs igazán baj... A baj ott kezdődik, mikor annyira egyértelmű minden, hogy gondolkodni sem kell... |
Re: Fényhozó (Pontok: 1)
Raon Ideje: November 25, csütörtök, 20:47:35
(Adatok | Üzenet küldése) | Szia!
Érdekes dolgokat írtál. Nagyrészt egyetértek veled, csak a végével nem: szerintem igenis vannak olyan kérdések, ahol a válaszok feketén-fehéren látszanak előttünk, csak néha könnyebb úgy, ha emellett látunk még vagy ötvenféle színt (választási lehetőséget).
Ezzel együtt örülök, hogy a gondolkozás szóba került: mert ez volt a célom ezzel az egypercessel. Kevés vagyok én ahhoz, hogy megmondjam a tutit egy ilyen kérdésben - de ha sikerült ébreszteni az olvasóban pár gondolatot, már megérte megírni. :-)
üdv,
Raon |
]
|
|
|
|
|
|
