| Küzdőtér |
|
|
|
 |
A föld alatt
|
Ferdel sietősen szedte a lábát a lefelé vezető lépcsőkön.
-Elment az eszem! – dörmögte félhangosan – Itt mászkálok ahelyett, hogy fent végezném a munkámat! Nem is tudom, nem lesz-e baj, ha otthagyom őket munka közben...boldogulnak-e? Ej micsoda felelősség egy ilyen klánt vezetni! – sóhajtotta – Nem is tudják elképzelni!....de ez a fiú úgy látszik, hogy értékelte, pedig csak egy töröttlelkű!...mester! Ej de szépen hangzik! Felder mester! – derült fel a szóra – Hogy éppen ennek az emberfajzatnak jutott eszébe! Mégiscsak lehet valami ezekben a kékekben! És ugye ki mást keresett meg a nagyhírű büszke Gothenár? Na kit? Hát Ferdelt! – fűzte tovább hangosan tovább a gondolatot – Az lenne ám a dicsőség, ha a fiaim és unokáim erről beszélgetnének hajdan: „Ferdel papa volt, aki a töröttlelkűekkel a szövetséget újra összekovácsolta!” Az lenne ám a dicsőség!
Míg így magányosan töprengett a szűk folyosó tágabbá vált. A menyezetét fák gyökerei szőtték át, egy helyen írássá alakulva. Ferdel matatni kezdett a zsebében, majd egy kristályt szedett elő onnan. A szeme elé helyezte, és olvasni kezdett:
„ Százötven éves gyökerek folyosólya”
Ejnye még csak ennyit haladtam! – zsörtölődött – De régen jártam erre, akkoriban rövidebbnek tűnt az út.
A folyosón ekkor nagy zajjal egy csapat közeledett.
- Na még csak ez hiányzott! – Ferdel mérgesen tekintett a jövevényekre – egy csapat bányalakó!
Egy tucatnyi törpe érkezett, mind maszatos képű, csákányokkal felszerelve. Hajuk sötéten fénylett, mint a szén, hangosan énekeltek. Mikor észrevették Ferdelt, megtorpantak.
- Nicsak! Egy mezei törpe! Úgy világít a hajad, hogy belévakulunk!
- Ne nagyon nevess Torvisek! Egy töröttlelkű üzenete ügyében jöttem, fontos küldetésben vagyok!
- Ferdel! – A csapat élén haladó szakállas törpe csak ekkor ismerte fel – De régen láttalak öreg cimbora! Ne zsörtölődj, csak mókáztunk kicsit, befejeztük ezt a réteget, most megyünk lejjebb!
- Akkor haladjunk együtt! Én a hatszáz éves gyökerekig tartok, lassan telik az idő egyedül. Míg nem hallotam a hangodat, addig azt hittem, hogy bányalakók jönnek.
- Ne is emlegesd őket! Meggyűlt a bajunk velük az utóbbi időben. Azért is vagyunk ilyen szurtosak. A királynő bányáiban megnőtt a kitermelés, nem győzzük menteni, ami menthető. Úgy tűnik, hogy nem elég nekik az a szén, amit a felszínhez közel engedtünk eddig. Valami nagy dologra készül, mert annyi szén, ami az utóbbi időben hozzákerült, tán még a poklot is hamuvá égetné. Mi megvédtük, amit csak lehetett, de a bányalakókat a királynő megvesztegette valamivel, és azok elárulták az eldugott szénkészlet helyét.
- Fegyvereket készít a boszorkánymester az új seregének, ami úgy növekszik már, mint egy nagy viharfelhő a csillagos égbolton.
- Nem lesz ennek jó vége Ferdel! Ha több szenet adunk most, akkor a Föld megsínyli azt.
- Éppen a királynő ügyében visz az utam Torvisek barátom. Gothenár engem bízott meg a hírvivő szereppel a többi terület és a mi területünk között – itt egy kissé kihúzta magát, szinte nőtt is egy kicsit. Hatásszünetet tartott, majd folytatta: - Eljött az idő, hogy újra összefogjunk a töröttlelkűekkel!
- Micsoda jó hír Ferdel! Gothenár választásai mindíg nagyon körültekintőek, mégha sokszor számunkra megmagyarázhatatlannak tünnek is az első pillanatban, de később mindíg kiderül, hogy bölcs döntés volt. Nem csoda, ha rád esett a választása. – Veregette meg Ferdel hátát.
A következő elágazásnál Torvisek megtorpant – Sok sikert barátom az úthoz, mi megérkeztünk! Vidd hírét a nagy szénkitermelésnek is, és üzenj Ferellával, az asszonyok úgyis sűrűbben összejárnak idelenn! Kezdjük már türelmünket veszíteni a bányalakókkal szemben. Úgy érzem, lassan tehetetlenek leszünk.
- Rendben. Megpróbálok valami segítséget toborozni. Ma pirkadatra visszatérek, de a találkozó később lesz. Időben értesítelek róla.
- Köszönöm Ferdel! Kisérjen uadon szerencse!
Ferdel magányosan folytatta útját tovább merengve a hallottakon.- A kőzet törpék! – mosolygott – Torvisek a legnagyszerűbb mindközül! Ismerik a Föld minden rétegét, ők rendezgetik évmilliók óta szépen sorba őket. Milyen hatalmas munka ez!
Lefelé haladva tovább, dudolászni kezdett. Fertály óra múlva érte el a hatszáz éves fák gyökereinek folyosólyát.
-Ó! Hogyan is téveszthettem ezt össze az előzővel?! – lepődött meg. Hatalmas, széles folyosót pillantott meg. Nyűzsgő élet volt odalent. Futógombák hátukon utasokkal szélsebesen cirkáltak az utakkal behálózott területen. Néhány percig álldogállt ott nézelődve, kissé összeszedve a bátorságát.
- Ne állja el kérem az utat! – hallatszott a háta mögül. Egy apró piros hajú lényre pillantott, aki a kezében nagy dobozt tartott teleszórva valami porral.
- Elnézést! Nem tudtam, hogy útban vagyok. Száznegyven éve nem jártam erre, azóta sokat változott ez a hely.
- Ó! Egy átutazó! – lepődött meg a kis figura – Szivesen segítenék, de majd leszakad a karom. Sietnem kell, hogy mihamarabb megszabaduljak tőle.
- Ha megengedi, akkor megfognám az egyik felét, és ameddig ketten visszük, addig útbaigazíthatna engem is vetette fel Ferdel.
- Így mindjárt más! – mosolygott a piroshajú – Köszönöm!
- Ferdel vagyok, itt északon a fenti tisztás őrzése a munkám a klánommal.
- Felszíni törpe! Megértem a tájékozatlanságodat idelenn. Az én nevem Rudolphino, de szólíts csak egyszerűen Rudinak. Ezt a finomított homokot el kell vinnem a Pöttyös Kalap fogadóba. A megfáradt gombákat ezzel csutakoljuk le az istállóban. Hova tartasz Ferdel?
- Az Üzenetek Csomópontjához. A világ minden tája felé kell küldenem üzenetet a Tisztásokra.
- Ó! Az nincs messsze a fogadótól, ha megvársz, akkor elkisérlek. Száznegyven éve nem jártál erre? A törpék sokszor megfordulnak itt.
- Sok a munkánk az Északi Tisztáson. A feleségem gyakran jött a felszín alá, de de csak a háromszáz éves gyökerekig. Ott találkozott a rokonokkal. Micsoda hatalmas építkezések történtek itt az utóbbi időben!
- Bizony! Felélénkült az élet! A futógombákkal gyorsabban tudunk haladni, bár én még nem engedhetem meg magamnak – húzta el a száját – Ha jól látom, meg is érkeztünk! Ez itt a Pöttyös Kalap. Ha van kedved, akkor gyere be!
- Nem köszönöm! Inkább megvárlak idekinn, sietős a dolgom. – Ferdel zavartan billegett a lábán, mielőbb szerette volna letudni a dolgát
A fogadó a falba volt építve. Két külön ajtaja volt. Egyik a vendégeknek, másik a gombáknak. Rudolphino nem sokat váratott magára, perceken belül visszatért.
- Állok rendelkezésedre! – nevetett megszabadulva a terhétől – Tarts velem!
Az utcán Ferdelnek alkalma volt nézelődni. Sokféle alakot látott. Főleg manókat, akiknek nagy része a föld alatt élt. A manók különleges szereplői a Földet benépesítő lényeknek. Sokuk szorgos munkával segíti a többi lény munkáját, de legtöbbjük csak bosszúságot okoz. Egy részük az emberek világát bosszantja. Eltüntetnek ezt-azt, összekeverik a rendberakott dolgokat, elrontják az emberek által használt eszközöket, gépeket. Ilyenkor azok azt hiszik, hogy a balszerencse szegődött melléjük, pedig csak egy undok manó tartózkodik a környezetében. A bányamanók ténykedéseiről Ferdel a kőzettörpéktől hallott. Van azonban a manóknak egy csoportja, amely nemes feladatot vállalt magára. Ők bújnak a gyerekjátékokba. Azokba, amelyekhez egy-egy kisgyermek nagyon ragaszkodik. Ezek a manók teszik véletlen a kis kezek ügyébe, amikor a legnagyobb szükség van rá, vagy a kis gázdájuk megfeledkezik róluk időnként. A játékmanók többnyire láthatatlanok, csak néha-néha pillantják meg őket a gyerekek. Azokra a játékokra, amelyekbe manó bújt, az emberek azt mondják találóan, hogy „Ennek a játéknak lelke van”. Itt ezen a helyen azokat a manókat lehetett főleg látni, amelyek más lényeknek dolgoznak.
A manókon kívűl rengeteg törpe igyekezett a dolgára. Ferdelnek feltünt a sok gyászos képű, hallgatag Rovondur is.
A rovondurok a szomorú hírek szellemei. Körbelebegik a hírvivőt, de megtelepednek annak lelkének egyik szegletében is örökre. Ezért van az, hogy azok, akik rossz hírt kapnak, már akkor tudják azt, mikor a hírvivő belépett az ajtón. És annak, aki kénytelen valakinek rossz hírt átadni, annak örökre mély nyomot hagy a lelkében. Ferdel nem látott ennyi Rovondurt egy helyen már nagyon régóta.
Törpék laktak a földnek ezen szegletének a mélyén is, mint mindenhol máshol a világon, így az épületek is törpemódra, a falba vájva készültek. Csak ajtajuk volt, sehol egy ablak.
-Megérkeztünk! – Rudolpínó egy nagy kapu előtt állt meg, mely felett gyökerekből fonmott írással ez állt: „ Üzenetek csomópontja”. A kapu színte be sem tudott rendesen csukódni, annyian jöttek.mentek rajta.
Ferdel tétován toporgott, fejét ide-oda forgatta, mintha bizonytalan lenne valamiben.
-Valóban úgy tűnik....Kicsit nagyobb lett ez a hely, mint száznegyven éve..., és mintha többen is lennének itt. – Ferdel hangja egyre bizonytalanabbul csengett- Bizonyára sok változás történhetett az ügyintézésben is.
Rudolphínó elmosolyodott, és belekarolt Felder karjába.
-Nekem is éppen ideje, hogy körbenézzek itt egy kicsit. Most van pár óra szabadidőm, ha nincs ellenedre, akkor bekísérlek. Ketten könnyebben eligazodunk ebben a nagy zűrzavarban.
Ferdel arcán megkönnyebbült mosoly jelent meg a felvetés hallatára.
-Hát, ha neked is éppen dolgod akad itt, akkor nagyszerű ötletnek tartom, hogy együtt menjünk be!
Az Üzenetek csomópontja volt a legforgalmasabb hely a földalatti folyosók világában. Innen küldték az üzeneteket a világ minden tája felé, és id is érkeztek az üzenetek mindenfelől.
Az épület kívűlről is nagynak tűnt, legalábbis amennyire ezt Felder a kapu alapján meg tudta ítélni, de belülről egyenesen hatalmas volt.
Ferdel egyszerű törpe lévén nem szokott hozzá az efféle méretekhez, számára a legnagyobb, amit életében látott, egy-egy nagyrsa nőtt fa volt.
-A kőzet törpék több mint ötven évig hordták a köveket, mire elkészült. – mutatott körbe Rudolphínó. Belülről körben a falak mentén folyosók futottak, mindegyik folyosón ezernyi ajtó. A folyosók korlátaként a fák gyökerei szolgáltak. Lent az alagsorban boltívvé hajlított gyökerek alatt hosszú asztalok álltak, mindegyik mögött három hivatalnok ült. Nyolc ilyen boltív volt, mindegyik felett tábla hirdette, hogy melyik égtáj asztala. A hivatalnokok mindegyike sötétszürke egyenruhát viselt, néhányuk vállán palást is volt széles vörös szegéllyel, ugyanolyan vörössel, mint amilyen Rudolphínó, és mindegyik hivatalnok haja is.
- Ha mindenfelé akarsz üzenetet küldeni, legjobb lesz, ha az első sztalnál elkezdjük és sorba járjuk az összeset az üzenetek paszportjaiért.
Rudolphínó az Észak-keleti asztal felé invitálta Ferdelt.
- Paszportjaiért?! - kérdezte Ferdel
- Igen azt kell magunkkal vinni, a felsőbb folyosókra, és ott kell majd átadnod a quiklerek gondozóinak. Amint látod mind a nyolc égtájnak megvan a saját emelete.
A quiklerek voltak a földalatti élet hírvivői évszázadok óta. Apró, öklömnyi lények, akik fénysebesen tudják átrágni magukat a föld rétegei között. A föld alatt élők sokáig csak bosszankodtak miattuk, mert örökös mozgásuk alatt fellazították a földet, és sok helyen beomlottak a nagy munkával felépített épületek.
Egy évszázadokkal ezelőtt élő törpe elhatározta, hogy közelebbről megismerkedik velük, hátha elejét tudná venni az épületek további összedőlésének. Rájött, hogy a quiklerek tápláléka maga a föld, és testükön áthaladva megtisztult minden szennyeződéstől. A quiklerek maguk szelidíthető élőlények, és gazdájukhoz hűségesek maradnak életük végéig. Így már csak arra kellett megoldást találni, hogy hogyan hasznosítsák őket. A gyorsaságuk tűnt a legkézenfekvőbbnek, így megalapították az „Üzenetek Csomópontját”. Hosszú évszázadokig még az eredeti csomópont működött, még Felder is azt ismerte. Akkoriban elég volt pár sumákért venni kapszulát a quikler gazdájától, és abba betéve az üzenetet, elküldeni a címzett felé. A quiklerek megszabott útvonalakon közlekedhettek, nem érintve a földalatti építkezéseket, meglévő épületeket. A föld alatt élők ezekre a útvonalakra naponta kétszer odahordták a szennyezett földet, és naponta kétszer elvitték onnan a tisztát. Így a földalatt élők ezentúl zavartalanul élhettek együtt a quiklerekkel barátságban.
- Fantasztikus! – nyitotta tágra a szemét Felder.
- A következő! – halattszott az Észak-keleti asztal felöl. Rudolphínó odalépett az asztalhoz Ferdellel.
- Mi volnánk! – vigyorgott Rudolphínó
- Mekkora üzenetet kívántok küldeni, és a föld alá, vagy fölé? Pontosan kinek? Itt a nyomtatvány, jelöljétek be rajta a válaszokat! – egy széndarabot nyomott Rudolphínó kezébe, és a mellette levő törpe felé mutatott, aki maj átviszi tőlük a papirost.
Rudolphínó és Ferdel szeme a papiron levő kérdésekre esett:
1., Jelölje be kérem az üzenet hosszát!
a., 1 cserfestől – 3 cserfesig : 4 sumák
b., 4 cserfestől – 10 cserfesig : 8 sumák
c.,10 cserfestől – 20 cserfesig : 15 sumák
2., Jelölje be kérem a pontos uticélt!
a., Észak.keleti földalatti üzenetcsomópont 15 sumák
b., Észak-keleti földalatti üzenetek csomópontja + felszíni szállítás: 25 sumák
3., Írja be a címzett nevét:
.......................... célszemnély értesítése : 10 sumák
4., Extra szolgáltatás
ha még a feladás napján kívánja a válasz megérkezését, tegyen egy x-t a szolgáltatás mellé!
... Extra szolgáltatás 5 sumák
....Nem kérem az extra szolgáltatást (későbbi szállítás, kb. 3 éjjel) 0 sumák
Ferdel szemöldöke magasra futott a homlokán.
- Igen felszöktek az árak az utóbbi időben!
- Sajnos igazat kell adnom neked! A quikler tulajdonosok manapság a legvagyonosabbak a föld alatt. Legutóbb a fejlesztésekre hivatkozva emelték az árakat, de erős a gyanúm, hogy busás hasznuk van a küldeményekből. – Rudolphínó halkan suttogta felháborodását az árak láttán, amire Felder bőszen bólogatva felelt:
- 34 sumákkal rövidítenek meg egyetlen égtáj felé! Ej-ej, micsoda világ lesz itt?! – nagyot sóhajtva lépett a következő hivatalnok felé.
- Rendben! – ellenőrizte a hivatalnok a papírt. Aláírta, majd egy súlyos pecsétet nyomott rá. – Készítsen elő kérem 34 sumákot, és ezzel a papírral menjen a következő hivatalnokhoz!
A harnadik hivatalnok az asztalnál egy nagy láda mellett állt. Mindhárom ládában kapszulák voltak, három különböző méretben. Átvette Ferdeltől a kitöltött formulát, majd így szólt:
- 34 sumákot kérek! – Miután elvette, Ferdel papírja alapján x-ket húzott egy előtte fekvő papirosra. Pecsétet nyomott Ferdelére „ Fizetve” szöveggel, és a kezébe adott egyet a legkissebb kapszulák közül.
- Az első emeletre menjen, az az Észak-keleti folyosó! A kis üzeneteknek szükséges kis quiklerek az A szektorban vannak. Ha odaértek, akkor a piros sávval keretezett ajtón menjenek be, ott vannak az extra szolgáltatásra alkalmas leggyorsabb állatok! – majd széles mosolyra húzva száját elköszönt. – Köszönjük, hogy igénybevette szolgáltatásunkat!
Minden ugyanígy működött a többi asztalnál is. Ferdel zsebei igen laposra változtak mire mindegyiknél végeztek..
A folyosók felé vették útjukat megrakodva kapszulákkal és papirokkal. A lépcsőkön felfelé haladva az első emeleti fordulóban tábla jelezte: „Észak-kelet felé induló küldemények”. Befordultak az emeletre. Végigpillantva rajta látták, hogy három nagy részre van osztva, melyet A, B, és C szektornak volt elnevezve. Az utasítás szerint az A szektort célozták meg. Ott két ajtó állt csupán a hosszú terület ellenére. A piros sávval keretezett volt a távolabbi. Belépve rajta két segítő manó várta őket, akik az ajtó mindkét oldalán belépőknek apró papirost és grafitot nyújtottak át.
- Arra parancsoljanak az asztalok felé! – mosolyogtak. – Ott kényelmesen megírhatják üzeneteiket. Az állatok hátul találhatók a fal tövében, természetesen útrakészen.
Felderék az asztalhoz telepedtek. A törpe megszabadulva rakományától kezébe vette a grafitot, és sietősen írni kezdett.
”Az északi terület kékjei találkozóra hívnak benneteket többi kékek! Az időpont holnap éjfél, helye az Északi Tisztás. Felgyorsultak az aggasztó események, mielőbbi választ várok, hogy megfelel-e mindenkinek a hely és az időpont.
Az üzenet küldője: Ferdel a longhtoroni törpe”
Apróra hajtva az üzenetet, a kapszulába helyezte. Az asztalon található viasszal a kapszulát lepecsételte klánjának pecsétjével. A terem hátsó felé mentek, ahol kiéhezett, útrakész quiklerek sorakoztak. A felettük őrködő törpék közül az egyiknek Ferdel átadta a kapszulát, aki azt az állatra erősítette. Megnyitotta az egyik falban levő ajtót, és megsimogatta az állat hátát. Valamit súgott a fülébe, majd az állat eltünt a falban.
- Mikor jöhetek a válaszért? – kérdezte Felder.
- Az alagsorban van egy váróterem kialakítva az extraszolgáltatás igénylőinek. Minden égtáj felől oda érkeznek az extragyors válaszok. A váróterem ajtaja teljesen vörös, könnyen megtalálják, ha egészen a hátsó fal tövében keresik. Ott kényelmesen várakozhatnak. – Egy számot írt a Felder által átadott papírra. – Ez lesz a válaszüzenet kódszáma. Ha meghallja ezt a számot, akkor megérkezettt az üzenete.
- Értem – felelte a törpe – Köszönöm!
- Mi köszönjük, hogy a szolgáltatásunkat választotta! – húzta ki magát az állatgondozó
Ferdel az orra alatt dörmögve halkan motyogta:
- Nem mintha sok más választásom lett volna!
Ekkor hirtelen elhalkult a terem. Egy törpe lépett be, nyomában egy Rovondurral. Azonnal egy törpe a hivatalnokok közül odalépett:
-Sajnálom, a szomorú üzeneteket itt nem tudjuk átvenni! Ezek a quiklerek túlságosan lemerülnének tőle. – tessékelte kifele a meglepett törpét.
- Hát akkor hol adhatom fel? – kérdezte a meglepett törpe
- Az alagsorban tároljuk a nagyobb, erősebb állatokat, szomorú üzeneteket csak ők képesek gond nélkül továbbítani. Ez természetesen drágább szolgáltatás, külön kell kérvényeznie.
A törpe, és hallgatag kisérője szomorúan fordultak ki az ajtón, távozásukkor a teremben élénk sóhajtások és taps hangzott.
- Egyre több a Rovondur! Sajnos rajtuk csattan az ostor mindíg, és azokon, akik kénytelenek ezeket az üzeneteket átadni, de a szomorú üzenetek mindenkire hatással vannak. Én is beleborzongtam egy pillanatra – Rudolphínó komolyan beszélt ferdelhez. – Aggaszt engem ez a sok Rovondur..
- Engem is aggaszt. Sok szomorú hír kel manapság szárnyra, és ez valami nagyon rosszat jelent.
Hallgatagon járták végig az összes többi üzenet útját, mindenhol ugyanígy történt minden. Dolgukat végezvén visszatértek az alagsorba, ahol a belső fal mellett valóban könnyen megtalálták a várótermet. Kényelmesen elhelyezkedtek a mohával letakart gyökerek egyikén, és teát kortyolgattak. Néha valaki felsikoltott egy Rovondurral érkező választ kapván, olyankor síri csend támadt a teremben, ami hamarosan halk zsibongássá váltott mindíg újra. Ferdel idegesen dobolt az ujjaival az asztalon, majd kimerülten elbóbiskolt. Rudolphínó ébresztette fel, amikor megérkezett az első válasz, majd azt követve hamarosan az összes többi is.
Ferdel összevárt minden válaszkapszulát, majd egymás után nyitogatta ki őket. Némán átolvasta mindet, majd megkönnyebbülten elmosolyodott, és eltette őket a zsebei egyikének mélyébe.
-Azt hiszem, hogy végeztem! – Fordult Rudolpínóhoz – Mindent nagyon köszönök!
- Szivesen derék barátom! Semmiség volt az egész – veregete meg a vállát Rudolphínó.
- Ezentúl, ha jól sejtem, néhányszor majd vissza kell térnem ide, remélem, hogy újra találkozunk!
- Megtisztelnél vele, ha meglátogatnál minket a Pöttyös Kalap fogadóban!
- Úgy lesz! Köszönöm a meghívást, szívesen elfogadom! Igyekeznem kell most vissza.
- Elkísérlek a hatszáz éves gyökerek folyosólya végéig!
A folyosó végén kezet fogtak búcsúzóul, majd Felder elindult a felfelé vezető lépcsőn. Néhány óra múlva a Tisztáson volt. Megérkezvén először Ferellát pillantotta meg, aki a fa tövében ücsörögve várt reá.
- Végre Ferdel! Már majdnem megvirradt! Halálra izgultam magam! – ugrott a nyakába
- Ne is mond Ferella! Az Üzenetek Csomópontja már nem olyan, mint régen. Mindent elmesélek odahaza, igyekezzünk, mert menten összeesek!
- Kaptál választ? – kérdezte csendben Ferella
- Igen – mosolygott Ferdel. – Holnap éjjel mindenki itt lesz aki csak számít.
|
Ideje: November 24, szerda, 20:13:51 - Fatyol
|
|
| |
|
| "Tundérkéz 13" | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Tundérkéz 13 (Pontok: 1)
clay Ideje: November 26, péntek, 16:58:50
(Adatok | Üzenet küldése) |
Kifejezetten élénk fantáziáról árulkodik az alkotás.
Kicsit kiforratlan, helyenként kidolgozatlan, de összességében nem rossz. Úgy érzem, - és ez szigorúan magánvéleményem, - időnként "összekuszálódik" az ember képzelete a szereplők között, és bizony szükség lenne néha árnyaltabban "kibontani" egy-egy személyiséget, helyszínt. Talán túl sokat próbáltál kihozni viszonylag szűk terjedelemben, - s ebből is gondolom, hogy nem rég kezdhetted. Természetesen ezzel semmi probléma, sőt úgy gondolom, tehetséges vagy, és érdemes folytatni. |
Re: Tundérkéz 13 (Pontok: 1)
Fatyol (fatyol12@mailbox.hu) Ideje: November 26, péntek, 17:18:37
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szia clay! A Tündérkéznek jelenleg 23 fejezete van kész, ez csupán egy apró kis jelenete. Ferdel jelleme végig a történet alatt bontakozik ki, Rudolpino csupán egy mellékszereplő, talán nem is lesz benne többet..még nem tudom. Ha olvasod az eddigi részeket is, akkor kicsit talán jobban előbukkannak a jellemvonások, de abban igazat kell adnom neked, hogy mások szerint is hiányzik a főszereplők külső leírása, ezen javítani fogok. Valóban ez az első olyan könyvem, amit nem hagytam abba, a fiokban hever a "Vezeklés", ami nem mese, de előbb szeretném ezt befejezni. A Tündérkéz története legalább két kötetnyi hosszú, a történet első könyvénél tartok most. Köszönöm a hozzászólásodat, remélem követed továbbra is!-))) |
]
|
|
|
|
|
|
