| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: Minden bajok forrása |
|
 |
Dr. Érchegyi Viktor minden nap ugyanabban az időben kelt. Óra nélkül. Erre rém büszke volt, mint ahogy mindenre, ami mérhetetlen – és vitathatatlan – precizitását igazolta.
|
Talán nem véletlen, hogy szemészorvosként dolgozott egy jó nevű klinikán. Napjait szigorú rend jellemezte a már említett menetrendszerű felkeléstől az előírt, időben történő lefekvésig. Pedáns és pontos volt mindenben, időbeosztását percről percre kidolgozta, még a reggeli egy szelet vajas kenyér és egy bögre langyos tea elfogyasztásának is megvolt a maga forgatókönyve. Szüleitől örökölte ezt a rend iránti fokozott igényt, bár messzemenően túltett rajtuk. Úgy érezte, ha bármiben is eltér a maga által előírt szabályoktól, kicsinyke világa megrendül, aztán már nem tudja majd helyrehozni az egyre sokasodó hibákat.
Valljuk be, nem volt könnyű eset, barátai nem is voltak. Szomszédai is elkerülték, ismerték már, undok különcként kezelték. Dr. Érchegyi szótárában a szerelem szót sem lehetett megtalálni, csak annyit tudott erről az érzésről, hogy rettentő bonyolult és kiszámíthatatlan, mely nap mint nap újabb bonyodalmakhoz vezet. Összes kapcsolata a munkahelyére korlátozódott, ott is szigorúan a munkára. Igaz, egy nap egyszer, az időben elfogyasztott ebéd után engedélyezett magának egy kávét a társalgóban. Ilyenkor leült az egyik ablak mellé – meghagyták neki mindig ugyanazt a széket -, és csöndesen szemlélődve megitta a feketéjét. Kollegái is furcsa, magának való emberként kezelték, kezdeti próbálkozásaik valamiféle kommunikációra egy idő után teljesen elhaltak. Szakmai kérdésekben természetesen együtt tudtak működni, de dr. Érchegyi ezen túl másról nem volt hajlandó beszélni.
Munka után – hétfőn és csütörtökön – elment az általa kellőképpen nettnek és tisztának tartott üzletbe, és bevásárolt. Mivel egyedül élt, csak a maga igényeivel kellett törődnie, föl sem merült, hogy elfelejthet valamit, így sosem lehetett őt cédulával a kezében látni. Otthon aztán kicsit engedett a szigor, kötetlenül választott, hogy éppen könyvet vagy napilapot kíván olvasgatni. Este még megnézte a 9 órási híreket, majd fürdés után lámpát oltott és elaludt.
Egy szerda reggel dr. Érchegyi éppen előírásosan reggelizett, mikor csöngettek. Önkéntelenül is a faliórára nézett, és összehúzta a szemöldökét. Néhány másodperc múlva újra megszólalt a csengő. Képtelen volt eldönteni, mit tegyen, soha nem fordult elő még ilyen, hogy ebben az igencsak kiszámított és képtelen időpontban bárki zavarná. Most már sürgetőbben nyomták a csengőt, így kénytelelen-kelletlen, kapkodva az ajtóhoz sietett. Ismeretlen, fölöttébb zilált külsejű nő állt az ajtóban. Barna, göndör haja fésületlenül omlott az arcába és pihent meg a vállán, ruházata pedig meglehetősen előnytelen volt: egy férfiméretű fehér póló lógott vékonyka alakján. Kezében fogkefét tartott úgy, akár egy marsallbotot. Dr. Érchegyi nem értett a nőkhöz, és nem is kívánt érteni hozzájuk, így egy gyors „mitetszik” kíséretében elállta a bejáratot.
- Helló, Fruzsina vagyok, az új szomszéd, tegnap költöztem, még alig pakoltam ki, hulla fáradt vagyok, mert szabim sincs, és rohannom kéne dolgozni – válaszolta hadarva, ámbár mosolyogva a nő.
Az orvost meglepte ez a hirtelen szóáradat, és hogy elejét vegye a továbbiaknak, megismételte, most már határozottabban:
- Mitetszik?
- Jaj, hogy jártam! Valahogy elkevertem a fogkrémemet, és az istennek se találom, persze tegnap este behagymáztam, gondolhatja, elég kínos lenne így a villamoson meg minden…
Dr. Érchegyi villámgyorsan kapcsolt, egy lépéssel a fürdőszobában termett, és a meglepett vendég kezébe nyomta a fogkrémet.
- Menjen, vigye, csak most hagyjon, mert dolgom van! - Azzal belökte az ajtót, nem törődve a túloldalon álló nővel. Már a gondolatától is pánikba esett, hogy esetleg elkéshet. Sietve kapta össze magát, a félig rágott vajas kenyér és a teljesen kihűlt tea korholóan nézett utána.
*
Aznap zaklatott volt. Sejtette, hogy a nő az oka, hiszen ha nem tör rá kora reggel, akkor minden ment volna a maga megszokott útján. De jött, és erőszakos viselkedésével tönkre zúzta a napját.
Este éppen kedvenc újságját olvasgatta, mikor csöngettek. „A villanyszámlás” – gondolta, és kényelmesen az ajtóhoz ment, hogy kinyissa. A kis barnával találta szembe magát, aki ha lehet, most még furcsábban nézett ki, mint reggel. A haja egészen szokatlan módon volt feltűzve, itt-ott elszabadult tincsek keretezték az arcát. Valami meghatározhatatlan nadrágszoknya vagy szoknyanadrág, vagy a kettő keveréke volt rajta, mindez lila virágos kivitelben, sárga pólót viselt, és azon fekete, rojtos bőrmellényt. Lábbeli gyanánt valami otthoni papucs volt rajta, apró sarokkal. Több karlánc csörgött rajta, és az összes látható helyen valamiféle ékszer. Iszonyatosan rendezetlen hatást keltett. „Borzasztó” – gondolta Dr. Érchegyi. „De bájos.” – tette hozzá magában. Aztán el is hesegette a gondolatot.
- Mitetszik? – tette fel az adekvát kérdést, kevésbé undok hangon, mint ahogy szerette volna.
- Visszahoztam a fogkrémjét, remélem, nem baj, ha többet használtam kicsit, tudja, a hagyma, meg nem tudtam, kapok-e valahol rágót, annyira rohantam, így aztán…” – eközben átadta az orvosnak a tubust. Az pedig, mint aki számított rá, megjegyezte:
- Maga tipikus összevisszanyomkodó.
- Hogy? – húzta fel csinos szemöldökét a nő.
- Vannak emberek, akikről ezer közül is megmondanám, hogy a fogkrémet nem a végén fogják megnyomni. Az ilyenek a sírba visznek. Van még valami? Mert ha nincs, olvasnék tovább – és megfogta az ajtót.
- Olvas? Mit olvas? Régebben én is olvastam, ma már nem jut rá időm. Hú, mennyi könyve van, látom! És milyen rend van itt! Te jó ég, magának bejárónője van?! – Ezt ismét egy szuszra adta elő, miközben észrevétlenül bearaszolt a lakásba.
„Na ne, ez már sok” – gondolta Dr. Érchegyi, miközben hátulról is megszemlélte ezt a furcsa, szétszórt, de határozottan mutatós nőt. Viszonylag alacsony volt, keskeny, szinte lányos csípővel, karcsú derékkal, formás vádlikkal.
- Mitetszik? – szólt zavarában hívatlan vendége után, bár ő is érezte, milyen nevetségesen hangzik ez.
- Hát, ahhoz képest, hogy ennyi könyve van, nem valami nagy a szókincse –jegyezte meg csúfondárosan mosolyogva. – Maga tetszik! – tette hozzá, a világ legtermészetesebb módján.
Dr. Érchegyi azt hitte, rosszul hall. „Nem elég, hogy iszonyú rendetlen és slampos, még szórakozik is rajtam” – gondolta.
- Nézze, még nem olvastam el az újságom, hamarosan kezdődik a Híradó, aztán lefeküdnék, mert minden nap pontban 6.15-kor kelek, úgyhogy ha megkérhetném…
- Na, hol az az újság, majd én felolvasok magának. Nem is mondtam még, hogy abban az időben, mikor még sokat olvastam, alkalmanként verset és prózát is mondtam, ha felkértek. Tudja, így baráti alapon. Melyik cikket olvassam? Ugye leülhetek a foteljébe, látom, ez a kedvence! Megértem, isteni kényelmes! – azzal elhelyezkedett, lábát keresztbe téve, ügyet sem vetve a bénultan álldogáló orvosra. A következő pillanatban felkapta a dohányzóasztalról az ott heverő olvasószemüveget, és az orrára biggyesztette:
- Na, így mindjárt más! Látja, még ebben is passzolunk, nekem is közellátó kell.
Pár pillanatig lapozgatott az újságban, majd hirtelen rászólt az orvosra:
- Na, mi lesz már, mit áll ott, üljön ide a térdemhez, imádok úgy felolvasni.
És mire Dr. Érchegyi feleszmélt, már megszeppenten ült a szőnyegen, egy számára szinte vadidegen nő lábai előtt, hallgatta annak karattyolását, észre sem véve, hogy közben a Híradó is elkezdődött.
*
Másnap reggel kávéillatra ébredt. Magától most is, de nem a kötelességtudat ébresztette. Viszont azt érezte, megfordult vele a világ. Kitámolygott a konyhába, és meglátta minden bajok forrását, a nőt. Az ő ingében, kócosan és végtelenül bájosan.
- Jó reggelt, Fruzsina, örülök, hogy koránkelő vagy. Tényleg passzolunk.
2005. március 2.
|
Ideje: Március 02, szerda, 22:57:06 - Netelka
|
|
| |
|
| "Minden bajok forrása" | Belépés/Regisztráció | 13 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Minden bajok forrása (Pontok: 1)
Khama Ideje: Március 03, csütörtök, 12:36:09
(Adatok | Üzenet küldése) | Nekem nagyon tetszett. :)
Minden bajok forrása... |
Re: Minden bajok forrása (Pontok: 1)
Netelka Ideje: Március 03, csütörtök, 13:48:31
(Adatok | Üzenet küldése) http://netelka.blogspot.hu/ | Hát, nem az? Keresd a nőt, azt mondják :)
Örülök, hogy elolvastad, annak meg pláne, hogy tetszett :) |
]
|
|
|
|
|
Re: Minden bajok forrása (Pontok: 1)
Bogika Ideje: Március 03, csütörtök, 17:49:45
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Nekem is nagyon tetszett. Szórakoztató, kedves kis történet. |
]
|
|
|
|
|
Re: Minden bajok forrása (Pontok: 1)
nyom-ta-thao Ideje: Március 04, péntek, 12:52:38
(Adatok | Üzenet küldése) | | Teljesen megütött a Barbra Streisand és Jeff Bridges által brilliánsan lejátszott ( a nő rendezte film), a címét,ha itt ölsz meg,sem tudom,pedig 12-szer láttam.Fordulatos,az okos balf....ék és itt a nő kicsit más,de csikorogva,bár,de a Turandotból mégis megszólal a végén Kalaf áriája:Vinceraaaaaaa!!!!!!!!!Gratula:thao (nem te csikorogsz,a történet csikorog - helyesen) |
Re: Minden bajok forrása (Pontok: 1)
Netelka Ideje: Március 04, péntek, 13:02:33
(Adatok | Üzenet küldése) http://netelka.blogspot.hu/ | | Háááát, én se tudom, ha megölsz, se, mire gondolsz, bár mindkét színészt nagyon szeretem... De biztos jó film, nemigen láttam még őket rossz szerepben. |
]
Re: Minden bajok forrása (Pontok: 1)
nyom-ta-thao Ideje: Március 04, péntek, 13:32:54
(Adatok | Üzenet küldése) | | Szokás szerint a csaj csinált mindent,rendezés,talán a f.könyv is.Egy ronda tanárnő,meg egy szép pasi,aki nem akar....mert attól megőrül.Barátságból házasodnak össze és a végén beleszeret a feleségébe,mint a ripityom.Ezt a tesze-tosza eleje-hangulatot fogtad meg - ragyogóan:thao |
]
Re: Minden bajok forrása (Pontok: 1)
Anonyma Ideje: Március 04, péntek, 17:38:17
(Adatok | Üzenet küldése) | | Tükröm,tükröm... -a címe a filmnek! |
]
]
Re: Minden bajok forrása (Pontok: 1)
nyom-ta-thao Ideje: Március 04, péntek, 13:41:29
(Adatok | Üzenet küldése) | | Ide is leírom,bent vagy, MSN !!!!!!! thao |
]
|
|
|
|
|
Re: Minden bajok forrása (Pontok: 1)
Anonyma Ideje: Március 04, péntek, 17:48:05
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Jajj de aranyos történet! Nagyon érzékletesen írtad le! Hál'Istennek egymásra találtak...az ellentétek vonzzák egymást törvényszerűsége szerint!...de azért kíváncsi vagyok a hétköznapjaikra...Tervezel folytatást? Szívesen olvasnám. |
Re: Minden bajok forrása (Pontok: 1)
Netelka Ideje: Március 04, péntek, 18:11:29
(Adatok | Üzenet küldése) http://netelka.blogspot.hu/ | | Köszönöm, Anonyma :) Érdekes, amit kérdezel, mert egy másik oldalon épp az ellenkezőjét kérdezték, azaz, hogy "ugye nem tervezek regényfolyamot írni belőle?" :)))) Megnyugtattam őket, hogy nem :) |
]
Re: Minden bajok forrása (Pontok: 1)
Bogika Ideje: Március 05, szombat, 05:09:48
(Adatok | Üzenet küldése) | | Pedig folytathatnád. Érdekes lenne. |
]
|
|
|
|
|
|
