Mikor apa meghalt ugy éreztem, hogy ez nem lehet igaz. A testét eltemették, de a lelke itt maradt.
Hangokat hallottam., kulcscsörgés, . ajtó csukódást,... kopogást... neszezést a fürdőszobában... a pohár csörgését a konyhában. S ez ment egy hete. Ekkor nem birtam tovább.
Kirohantam a temetőbe. Februárban korán sötétedik, már szinte teljesen az volt. Senkit sem láttam, csak a szél kerülgetett nagyon, de nem féltem, mert velem volt az apám.
Megálltam a sirnál , és az sutogtam:
-Menj apa! elengedlek! Csak integess nekem! ...Kérlek ......apa...
Ujra fújni kezdett a szél, és a koszorún levő szalagokat mind felém lebegtette.
Azóta több mint 2 év telt el. A zajok megszüntek. De én ma is ugy érzem, mikor elengedtem, búcsúzásul integetett az apám.
