 |
Próza: Lelkes Miklós: ALMAFA A HEGYEN |
|
Az erdõs hegyoldalon valamikor elhajitottak egy almacsutkát. A benne levõ magok egyikébõl fa nõtt és idõvel gyümölcsöt is termett. Igaz, nem éppen piacra kínálkozó pompásakat, hanem konok-kemény húsú kis sárga almákat.
Mégis , itt ez szinte csodaszámba ment: rajta kívül csak vadalmafák voltak az erdõben.
Egy nyúl éppen arra járt és nagy szemeket meresztett az almácskákra , de a fára nem tudott felmászni utánuk.Mérges lett hát , mint ahogy némelyik ember is , ha szeretne megtenni valamit , de nincs módjában.Lehet , hogy már ti is voltatok így , én , bevallom , igen.
A nyúl dühös szavakat ugrasztott neki a fának:
- Te kis görbe , csenevész fa , almafák szégyene! Milyen hitványak , milyen kicsik a gyümölcseid! Nemrég lent voltam a völgyben , meglátogattam egy almáskertet. No , ott olyan nagy és olyan pompás ízû almákat ettem , hogy azok aztán igen! Mindegyik fa alatt hevert belõlük jónéhány...
Az almafa sóhajtott , de mitsem válaszolt. Egy vörösbegy viszont leszállt a nyúl mellé és nem hagyta szó nélkül a becsmérlést:
- Nincs igazad , nyúl! Neked kellene szégyellned magad amiért ilyeneket mondasz! Ez a szegény fa nekünk és itt a hegyen neveli almáit. Itt nem olyan kövér , táplálékdús a föld , mint lent a völgyben! Ott a fákat az emberek is segítik , védik , gondozzák , hogy minél szebb legyen a termésük.Ennek az almafának viszont gyakran meg kell küzdenie a széllel és az éltetõ víz is hamar elfolyik a hegyoldalról , lefelé. Mégis: e fa gyümölcsei kicsik ugyan, és talán nem nyernének almaszépségversenyt , de azért igen jóízûek...Szeretik is az állatok , sõt a hegyre felkapaszkodó emberek sem vetik meg! Tudom , te is szívesen ennél belõlük , csak nem tudsz fára mászni és most egyet sem találtál a fa alatt.Bezzeg tavaly õsszel , jól emlékszem , te is mohón , élvezettel faltad a lehullottakat, ugyanitt!
A nyúl hátracsapta füleit , elgondolkodott , majd restellkedõ hangon megszólalt:
- Igazad van , vörösmellényes madárka! Mindez nekem is eszembe juthatott volna , de savanyú a szõlõ , akarom mondani az el nem érhetõ alma , akármilyen édes is... és , igaz , ami igaz , azt is elhallgattam , hogy lent a völgyben , almalakoma után alaposan megkergettek a kutyák!
|
Ideje: Január 24, hétfő, 20:31:41 - lelmik
|
|
| |
|
