 |
Próza: Lelkes Miklós: A KÜLÖNÖS KÚT |
|
Világvégi kis falu melletti erdõben különös kútra lelt egy parasztlegény. Amikor lepillantott a mélybe, a víztükörben sohasem látott szépséges tájak ragyogtak fel, ezüst- és aranyruhás tündérkék táncoltak és csodálatos zene szállt felfelé.
A legény nagyon könnyûnek, boldognak érezte magát, szinte repülni tudott volna örömében.Vidáman szaladt hazafelé , hogy útközben itt is , ott is elújságolta a nagy felfedezést.
Nosza , tódultak az emberek , hogy lássák , hallják a kútbeli varázslatot.Egyesek látták , meg hallották is , de mások szemébe félelmetes , undoritó szörnyek képét küldte a kút mélye , ijesztõ hangok kíséretében.Ez utóbbiak sokáig nem tudtak megnyugodni , éjjelente rémálmok gyötörték õket.
Az ország királya , trónra , koronára érdemtelen , gõgös , kegyetlen , népét sanyargató ember volt.Magát , persze , jószívûnek , nagylelkûnek , igazságosnak képzelte.Hízelgõ udvaroncai naponta százszor is ilyesféléket ismételgettek elõtte.
A felséges úr is felkereste a kutat , belenézett , de a mélybõl iszonyúan vad fizimiskák bámultak rá vissza és ijesztõ morgás felségsértette fenséges füleit.Ezen elõbb meghökkent , utána mérges lett , mégutána pedig megparancsolta: a Királyi Tanács nagyszakállú , kisszakállú és szakálltalan tagjai fejtsék meg a rejtélyt.Miként lehetséges , hogy õ , a király , riasztó képeket látott a kútban , miközben sokan , méghozzá nemegyszer egyszerû , rangnélküli emberek , a legszebb tájakban gyönyörködhettek?! No , aki erre elfogadható választ ad , annak ezer arany üti a markát!
A tanácstagok egyrésze sokáig tűnõdött , játszott a szakállával , másrésze , a szakálltalanok, pedig ide-oda bámultak , de nem tudtak kisütni semmi okosat.Azaz mégiscsak akadt kivétel.Egyikük viszont tényleg nagyon jó megfigyelõ volt , ráadásul szókimondó ember.Bátran odaállt a király elé:
- Felséges Uram , én , szíves engedelmével , megadnám a választ! Észrevettem: akinek rossz a lelke , annak szemeit , ha a kútba néz , rémképek riogatják.A jólelkû emberre viszont virágokat ringató tájak , boldog arcok néznek vissza a kútból , fülét pedig édes muzsikaszó gyönyörködteti.
Az öntelt király úgy vélte: ez a magyarázat nem elfogadható , de arcátlan szószólója elfogattatható.El is fogatta , börtönbe vitette az egyenesszavú bölcset.Õ maga pedig dühösen , fenyegetõen fordult a Királyi Tanács tagjaihoz:
- Nos , Önök mind tökfilkók vagy olyan kényesek , hogy ezer aranyért meg sem pöccintik sem becses kalapjukat , sem észkereküket?! Majd teszünk róla , hogy ne így legyen!
Megijedtek , egymásra néztek a tanácstagok.Egyikük , a fõhízelgõ , akit háta mögött Simanyelvûnek gúnyoltak , földigérõ hajlongások közepette , nagy mézesmázosan így szólt a királyhoz:
- Örökké fénylõ hírû és dicsõségû Felségesen Fenséges Urunk! Én , szerény szolgád , úgy vélem , megfejtettem a különös kút titkát , azt , hogy miért jelentek meg vigyorgó szörnypofák viztükrén , amikor belenézni méltóztattál! Még ezek a szörnyek is látni , csodálni akarták dicsõség övezte fenséges arcod , daliás termeted és meg akarták kérni Felséged: tekintse õket is , a pokol lakóit , hûséges és alázatos szolgáinak. Ó , Dicsõ Király , nemcsak a hihetetlen Magasság , de a mélységesen mély Mélység lakói is azért esedeznek , hogy Felséged , a Bölcsesség és Igazságosság Királya uralkodjon felettük!
A királynak ez a válasz már tetszett , igencsak.Kegyesen rábólintott és utasítást adott , hogy a szépszavú , okosan szóló tanácstag markába számolják le az ígért aranyakat.Õ maga pedig másnap , kíséretével , ismét felkereste a varázslatos kutat , hogy jobban megismerkedjen a benne lakozó , csúf , de õt uralkodójuknak kívánó, jövendõbeli alattvalóival.Kiváncsiságában azonban túlságosan áthajolt a kút szélén , megcsúszott és beleesett a kútba.Örökre eltűnt , õreivel együtt , akik utánaugrottak , hogy kiszabadítsák.
A hízelgõ udvaronc zsebeiben ugyanebben a pillanatban bolhává változott mindenegyes aranypénz.Ez a meglepő változás korántsem meglepõt hozott a csalafinta tanácstag viselkedésében.Akárhogyis nem akaródzott ugyanis neki , csak neki kellett állnia illetlen módon vakaródznia , mert a bolha nem csak nagyon ugrálós , de igen csípõs fajta!
|
Ideje: Február 02, szerda, 19:31:33 - lelmik
|
|
| |
|
