 |
Próza: Lelkes Miklós: TÜKÖRPILLANATOK /3/ |
|
HIDAK
Megyek a hídon, s a két part közötti pillanattükörben elmosolyodom. Életünkben de sok hídon megyünk át! Mindegyiken találunk kulcsokat, ki többet, ki kevesebbet, részben azért is, mert van, aki figyelmesebb, van, aki kevésbé az.
Ezekkel kinyithatunk örömet vagy - akaratunk ellenére - bánatot.Végül öröm is, bánat is bezárul, sokszor önműködően, magától.
Csak az utolsó hídon nem találunk kulcsot, enélkül is felpattan a Titok zárja, de lehet, hogy számunkra már hiába: nem érzékelünk többé.
Ha pedig érzékelünk, akkor is megcsalhat a Titok: lehet, hogy csak újabb világ, újabb birodalom tárul fel a titokszomjas lélek számára.
ÚJSÁG
Az újság, a Színpompás Papagájok Világából, mindenáron el akarja adni magát.
Hálószobatitkokról rikoltoz, mutogatja a gyönyörű nőket Paradicsomból vett
természetes bőregyenruhájukban, hamismézeskalácskodik, ismételgeti a tetszetős hazugságokat, melyeket gazdái fentről oly gondosan, „piárosan” betanítottak neki.Része a monumentális népbutításnak, rossz ízlésre való nevelésnek.
Hozzá képest az igazi papagáj kedves kis bohóc, akinek egyből megbocsátjuk a feltűnősködést, nagyhangúságot.Ez a papagáj-újság azonban, melyet reklámcélból bedobtak postaládámba /és ismételten, makacsul, tolakodóan újra és újra bedobnak/ ellenszenves számomra.Tollruhája pazarlóan színes, de értelme visszataszítóan szürke.
Később, látom, véleményemmel nem vagyok teljesen egyedül: ikerpapagáj-testvére már ott kukul a kukában.
HÚSVÉTI TOJÁS
A pillanatok emlék-ezüsttükrében újra és újra ott fényesednek a gyermekkori húsvéti tojások.Legtöbbjük egyszerűen csak piros vagy kék festékfürdőt vett, egyesekre azonban díszeket varázsolt a Nyúl ecsetje, - vagy másvalakié a Nyúl megbízásából.Hímes tojás remekművek a mi vidékünkön nem készültek, de más tájakon, tudom, igen.
Fények, árnyak, virágok, keringő méhek, lélegző égbolt, vízparti fűzfaágak, hintázó madárhangok együttesen mindig elhoztak egy bűvös húsvéti hangulatot, melyet ma már hiába keresnék, de a mai gyermekek, remélem, szintén megtalálják.
MATRICÁK
A matricák, melyekre visszaemlékezem, ma már nem kaphatóak, de gyermekkorom papír- és írószer, valamint vegyesboltjaiban hozzá tartoztak
a nebulók becsalogatására szolgáló játékkellékekhez.A matrica hivatalos neve levonókép, de senki sem hívta így. Egyik felükön rejtőzött, derengett át titokzatosan az érdekes kép, - állatok, növények, tájak vagy jelenetek - másik oldalukon pedig papírréteg fehérlett.
A kép csak akkor vált láthatóvá, ha vízbe mártottuk a matricát, utána viszont gyorsan a papírlapra vagy más felületre kellett helyezni és óvatosan lehúzni róla a papírréteget.Ekkor - megszáradás után - ott maradt a kép, viszont az ügyetlen vagy balszerencsés gyermek kezében a lehúzás művelete közben könnyen megsérülhetett és akkor tönkrement a vásárolt vagy ajándékba kapott
kis csodadolog.
A múlt tükörpillanataiból látom: nálam, sajnos, gyakran megsérült.Oly sokszor, hogy az nem írható a balszerencse számlájára, inkább ügyetlenségem volt az oka.A matricák világa már sehol, de technikai kétbalkezességem megmaradt.
KÖNYVEK
Szinte annyiféle könyv van, ahányféle ember.Szakkönyveknél is.A kis okos könyvecske, melyben, rövidsége ellenére, meglepően sok minden található, talpraesett, csinos leánytudóska, ha külsőleg nem is nőtt nagyra.Az óriási behemót könyvfavágó viszont kissé faragatlan és túl nagy fába vágta tudományfejszéjét: ez is, az is hiányzik belőle.Köznapi emberkönyvek tudnak ezt-azt, de sok mindent, amit tudniuk kellene, nem, - és amit tudnak, azt sem feltétlenül jól.Tökéletes szakkönyvvel - legyen az bár Lexikon Főtekintély, az Akadémikusok Akadémikusa - még nem találkoztam, konkrét dolog keresésénél ilyenkor nemritkán kiderül: az akadémikus is csak ember.
A szépirodalmi könyvek még sokfélébbek: vannak szépséges, érzelmes, butuska könyvleányzók /ezek a legkapósabbak!/, jókedvű könyvbohócok, keményarcú, szigorú regénykönyvférfiak, fellegekben járó versidealisták, bohém, de hamar megunható könyvifjoncok, utazgató nyugtalankönyvek, sőt, van félanalfabéta könyv is.Utóbbi egyáltalán nem tud olvastatni, de meggondolatlanul kinyomtatták.
Olvasó és könyv viszonya gyakran olyan, mint két ember szerelme.A szerelemről azt szokták mondani, hogy vak.Számomra például a matematika könyvek mind csúf, utálatos, kibírhatatlan vénkisasszonyok, mások számára viszont ugyanezek esetleg gyönyörű, szívdobogtató, heves udvarlásra ösztökélő leányzók.Egy pillanatra el is tűnődöm rajta: ezen esetekben én vagyok vak, vagy pedig ők, a számokkal, képletekkel rokonszenvező különcarisztokraták.Nyilván ők, mert köztem és egy matematikakönyv között szerelemről szó sem lehet!
|
Ideje: Február 16, szerda, 14:43:18 - lelmik
|
|
| |
|
