| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Próza: Lelkes Miklós: A LEGGYORSABB |
|
Kihirdették, hogy nagy versenyt rendez a király leánya születésnapján lovagjai számára. Az, akinek lova, agara vagy más négylábú állata leghamarabb elér a birodalom végében terpeszkedõ Kopaszhegyig, azt a király igencsak megjutalmazza:
tizenkét zacskó csengõ aranyat vághat zsebre , ha elég nagy a zsebe hozzá.
No , készülõdtek is elegen a palotakertbõl induló versenyre.Szegény kis Erdõszéli Samuka , a fatal lovag , aki csak egy kidûlt-bedûlt öreg kastélyt örökölt , nagyot sóhajtott erre a hírre:
- Hej , de szükségünk is lenne azokra az aranyakra! Maholnap fejünkre csorog az esõ a kastély lovagtermében , ha sírni kezdenek a fellegek!
Samuka meseszeretõ-mesemondó cicája , a szépnevû Cincula úgy felkapta erre a fejét , mintha egérszagot érezne:
- Kedves gazdám , én is hallottam a versenyrõl és arra gondoltam: nevezz be engem. Nincs nálam gyorsabban célbaérõ állat az egész birodalomban!
Gazdája akkorát nevetett , hogy a kastély tizenharmadik kéményébõl kipottyant egy tégla , a tetejérõl pedig lecsusszant egy rakoncátlan cserép:
- No , cicuskám , tényleg gyorsan futsz az egérfarkincák után , de nem kelhetsz versenyre a szélvészként vágtató lovakkal , gyorslábú agarakkal.Persze , ha nem futnod kellene , hanem történeteket mesélgetni...
- Azzal ne törõdj , hogy miként érek célba , kedves gazdám! Te csak jelentsd be a királyi udvarnál , hogy a nevezetes napon én is ott leszek , nemes és vitézlõ Nyávogiföldi Cincula!
Gazdája így is tett. Volt is meglepõdés a királyi udvarban: versenylovak , futóbajnok agarak között egy macska! Mosolygott a királyné , meg a király , hahótázott a korántsem bolond udvaribolond.No és persze a lovagok is mind nevettek , még lovaik is jókedvûen nyihaháztak.
A gyönyörû királykisasszony kacagott a legjobban , de azért tetszett neki a bûvösszemû cica és a cica gazdáján , a jóképû Samuka lovagon is megakadt a szeme.
Indult a verseny.Elvágtattak a paripák , agarak és más gyorslábú állatok a Kopaszhegy felé.
A cica nem sietett.Hosszú történetbe kezdett , amelynek végén ott bandukolt a közmondás: "Lassan járj , tovább érsz!" Bájos , hízelgõ szemeit hol a királynéra , hol pedig a királykisasszonyra meresztette.Azok nagy érdeklõdéssel hallgatták , de a király figyelmeztette:
- Indulnod kell , cica , ha egyáltalán célba akarsz érni! A Kopaszhegy háromheti járóföldre van innen...
- Sohase félts engem , mélyen tisztelt Királyom! - hajlongott a cica.Nincs nálam gyorsabban célbaérõ állat az egész földkerekségen!
- Te tudod... - vont vállat a király.A királyné és a királykisasszony pedig meghívta a cicát és gazdáját ebédre.
Ebéd közben Cincula elmesélte miként tett rokoni látogatást Afrikában , az oroszlánok földjén.A történet bõvelkedett vidám , meglepõ fordulatokban.A királyné és a királykisasszony nagy örömmel hallgatta.Nemcsak a történet tetszett nekik , hanem a selymesszõrû cica is.No és a királykisasszony érdeklõdése nem állt meg a cicánál , mert igencsak vonzónak találta a csinos fiatal lovag , Samuka társaságát is.Hát Samuka? Õ bizony elsõ látásra úgy beleszeretett a királykisasszonyba , hogy az életét is odaadta volna érte!
Eltelt egy nap , kettõ , majd a harmadik is.A cica még el sem indult amikor a Kopaszhegytõl már vissza is érkezett a holtversenyben gyõztes két állat: egy pompás nemesvérû paripa , meg egy kecses agár.Az agár még egy nyulat is hozott a szájában!
Egybecsengettyûztette a király a palota népét és ünnepélyesen átadta a megosztott dijat a két gyõztes állat gazdáinak: féltucat - féltucat zacskó aranyat , amit még meg is toldott egy-egy doboz gyémánttal.Végül sajnálkozón fordult Cincula felé:
- No , te szegény cica , ne bánkódj! Úgysem érhettél volna célba a paripa és az agár , e jeles futóbajnokok elõtt!
Cincula a legbájosabb cicamosolyba öltöztette bajszos pofikáját:
- Ó , ebben az egyben tévedsz sohasem tévedõ , bölcs Király! Én elõbb célbaértem , mint õk , csakhogy az én célom nem a Kopaszhegy volt , hanem valami egészen más!
A király meghökkenten látta , hogy felesége milyen szeretettel veszi ölébe a cicát és mint simogatja.A cica gazdájára , Samuka lovagra pedig a királykisasszony vetett olyan beszédes pillantást , hogy a király mindent megértett.
Hamarosan eljött a lakodalom ideje is: Samuka elnyerte a kedves és szépséges királykisasszony kezét.Az aranyaknál így sokkal , de sokkal többet , fényesebben ragyogót kapott: boldogságot.A cicát pedig az egész palotanépség folyton-folyvást kényeztette.Bármiért nyávogott , azonnal teljesítették minden kívánságát.
|
Ideje: április 16, szombat, 22:02:28 - lelmik
|
|
| |
|
| "Lelkes Miklós: A LEGGYORSABB" | Belépés/Regisztráció | 0 hozzászólás |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
|
