| Küzdőtér |
|
|
|
 |
Vers: Emeraude: Végül ... |
|
....
A vénámban még cikáznak a tovatűnt álmok,
ezer kikristályosodott képként lüktet a fájdalom,
nem csillapítja sem drog, sem gyógyszer,
még a tömény alkohol sem oldja fel,
álom és éber lét állandósult mezsgyéje ez,
áttétes rák,
műthetetlen nyirokrendszer szállítja a vég vonatát
ezen a rúgott falú kis állomáson
éjbe puffant, véletlen csillagok sem világítanak
arcomra vagy ütemvesztett mellkasomra,
hiszen ott csak zokogás, kín és elcsigázottság próbál
egyre szűkülő hörgőkkel levegő után kapkodni,
de csak a csend ver döbbent visszhangot fülemben,
ijesztő kék színe görbül a számra,
üveghangon csilingelő kacajok fortissimója futja be a fakó tereket,
ujjaim sikoltó akkordokat fedezek fel
a szemétre dobott, hangjanincs zongorán,
s míg rémült rímromok indulnak alá a löszfalak legmélyére,
jól tudom, a szeizmográfok mind üzemen kívül,
ezért katatón hallgatásba burkolózok,
ezt az egyet már senki sem veheti el tőlem,
feldübörgő szerelvényként közelít a végső stáció,
amikor végre én is épp olyan üres lehetek, mint a világ,
ami tovább forog majd nélkülem,
sárgán suttognak majd ezután is a villamosok,
és a vén járművek elfelejtik egymáshoz érő ujjlenyomataink,
a parkok rég lehullott levelei sem őrzik tekintetünk,
és én végre emlékeimmel együtt
tiszta, könnyű hópehelyként hullhatok a fortyogó időbe,
mert végül egy fatális pillanatban sűrűsödik majd össze egész életem,
és vidám színű vértócsa gyűlik
kettényíló ereim alá,
fölötte röhögő penge,
de felhorkannak majd az angyalok,
és üdvrivalgás tör ki a pokol kapui mögül,
tudom, akkor fogsz majd keresni...
oly különös lesz a táj sűrű, enciánkék csendje,
és oly mélabús fényt szitálnak köddé majd az alkonyi cirrusok,
hogy talán megállsz majd egy kósza pillanatra
és elgondolkozol
milyen színű is volt a szemem
emlékeid lomjaiban tízezer feminin test között fogsz keresni
de... én már nem leszek sehol...
|
Ideje: Augusztus 06, hétfő, 19:49:35 - webmester
|
|
| |
|
Vissza a kirakathoz
 |
|
|
|
|
| "Emeraude: Végül ..." | Belépés/Regisztráció | 3 hozzászólás | Search Discussion |
|
| | Minden hozzászólás a beküldő tulajdona. Nem feltétlenül értünk egyet velük, és nem vállalhatunk felelősséget a hozzászólások tartalmáért. |
|
|
|
|
|
Re: Emeraude: Végül ... (Pontok: 1)
- Netelka (sarhelyi@invitel.hu) Ideje: Augusztus 07, kedd, 10:06:51
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Imádom ezt a versedet, Em. Gyönyörű, nagyívű sorok, hihetetlenül láttató képekkel. Örülök, hogy Kirakatban vagy :)) |
|
|
|
|
|
Re: Emeraude: Végül ... (Pontok: 1)
- kisssp Ideje: Augusztus 09, csütörtök, 15:07:55
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | Lenyűgöző sorok...Megérintettél vele!
Gratulálok: Péter |
|
|
|
|
|
Re: Emeraude: Végül ... (Pontok: 1)
- Anna1955 Ideje: Augusztus 09, csütörtök, 20:36:54
(Adatok | Üzenet küldése | Blog) | | Döbbenetté fokozzák a sorok bennem az élményt, amíg olvasom....Nagyon nagy horderejű vers....Gratulálok...:))) |
|
|
|
|
|
|
